A felkészülés tizennyolcadik napja

Reggel a munkából hazafelé jövet keményen fájt a jobb lábam.Jani barátom kísért egy darabon a  beszélgetési téma miatt valamiféle sorsközösséget vállalt velem.Ennek ellenére hamar otthon találtam magam.Későn ébredtem nem is nagyon ment a délutáni elindulás.Délután három körül azért rászántam magam.A bolthoz közel egy tüneményes kislánnyal találkoztam.Nagypapáját ismertem régről a pránanadi klubból.Továbbmenve a Jókai utcán, Norbi barátommal futottam össze.Bement az egyik házhoz,hivatását a postásságot gyakorolva.Amíg bent volt,addig egy rövid meditációval ütöttem el az időt.Norbi csakhamar előkerült,váltottunk néhány szót.,és mindenki ment a dolgára.Az órára néztem, rengeteg időt vesztettem.Gyorsan haladtam semmi különös nem történt.A tiszai strand feljárójánál kezdett rakoncátlankodni ismét a lábam.Hat kilométer előtt, a főnököm jött velem szemben biciklivel.Érdeklődött a a gyaloglásomról.Elmondta a közeli szántóföldek között nagyobb távot teljesíthettem volna.Ráhagytam,valószínűleg igaza lehetett.Továbbmenve gyorsan a hét kilométert jelentő vassorompónál voltam. Leültem a tiszai híd feljáratát lezáró sorompóra.Ott találkozik a kerékpárút, és a 451 számú út, a híd előtt.Üldögélek két lány jön arra kerékpárral.Néznek, mit ül ott ez az alak.A közelben egy eldobott kannás bor palackot veszek észre.Odamegyek érte,és kidobom a közeli Infó tábla előtti szemetesbe.Az út során hasonló jelenet még kétszer megismétlődik.Visszafele erősödik a lábfájdalom.Azért becsülettel helyt állok.A strand feljárónál,már le kell ülnöm korlátra.Néhány pillanat,és indulok tovább.Egy páciensem miatt sietek vissza.A Johanna cukrászdához érve Zoli cukrász fogad.A lánya hazajött Spanyol honból időközben.Ismét megemlíti,hogy felesége dolgozott,a túracipőm osztrák forgalmazójánál.Kiülünk a teraszra,politizálás,közéleti lehangoló témák kerülnek szóba.Tovább vánszorgok.Egy pár száz méterre levő fánál megállok.A fa érezve szenvedésemet,némi energiát ad.Érződik rajta,hogy magányos és elhagyatott.Közeli fa társai pár száz méterre találhatóak.éhány perc múlva telefont kapok.Mikor érek haza-kérdi a páciensem.Mondom a telefonba,hogy rosszul vagyok ,de megyek.Kínlódás az utolsó két kilométeren.Ami egykor kb 20 perc,most hosszú időbe telik bejárni.Jó fél órával a tervezett után hazaérkezem.Este még plusz két és fél kilométer,mintha mi sem történt volna úgy megyek dolgozni.