Reggel kemény támolygás.Ébredés három kávé.Álomsíkon kemény atrocitás ért.Szerencsére kaptam segítséget.Hála segítőmnek,köszönöm neki.
Tíz harmincnyolckor sikerült ezután elindulnom.Három kilométer simán lement.A kutyák útközben agresszívan viselkedtek.Hiába, közeledik a telihold.A felhők csodálatosak,és festményszerűek az égen.Nagy felhőnéző emberke lennék.Kisgyermekkorom óta csodálom az eget,rajta a különféle formájú felhőket.
A várostáblánál. Elővettem a túrabotokat.Komikusan éreztem magam velük.Hegyi terepen még rendben van,de itt az alföldön groteszk hatást kelt.Beállítottam,ahogy egykor Szabó Tibi barátom mutatta.Valahogy nem állt a kezemre.Levettem a magasságot rögtön működni kezdett a két bot.A váltott technika,az ellentétes bot, és láb technika nekem,valahogy nem működött.A botok használata a sífutó léchez használt módon vált be.Megyek elég jó tempóban kb. 6 km feletti sebességgel.Természetesen a testem nem szereti a feszes tempót,de azért bírja.Gyorsan haladok.Hamar elérem a szivattyútelep vonalát.Gondolok egyet,.megyek tovább.Közben szólít a természet.Lemegyek a dzsumbujban teszem a dolgom.Folyószámla hamar kiegyenlítve.Gondolok egy másikat.A botok végéről leveszem a védőgumikat.Sebesen megyek felfelé a gát oldalon.Mintha nem is lenne gát.Ilyenkor csak jó a túrabot.Erre találták ki.Az öt kilométert jelző bokornál letelepedem.Meleg van.Előveszem a vizet a hátizsákból és iszok egy jót.Néhány perc pihenőt engedek magamnak.Élvezem a tér nyitottságát és a kellemes szelet.Néhány pillanat eltelik,jön Marika Csongrád felől biciklivel.Odaköszön,Megy tovább.Ahogy elmegy, felállok visszaindulok.A botok jó szolgálatot tesznek, a tempó igen feszes.Gyorsan haladok.Elérem a Szentes -Kertváros táblát.A városba már nem megyek be a vándorlegény,az inas kellékével.A tábla előtt összecsukom a botokat.Közvetlen a tábla mögött van Zoli mester cukrászdája.A cukrászda zárva.Utána nem sok a történés.Ahogy a Kurca hídra érek kellemes érzetem támad.Az ég csodálatos. A további út eseménytelen.Így megvan az első tíz kilométerem.Egy órai pihenés után a barátom után megyek.Erőltetett három kilométer után, utolérem.Együtt megyünk a város felé.A Snack bárban a szokásos egy Borsodi az élet habos oldal,és mindenki megy a dolgára.Hazafelé ismét fáj a lábam és a forgóm.Egy kis pékárút eszek a városi sport csarnok mellett.Kínlódva vergődök haza.Megvan a plusz nyolc kilométer.Itthon gyógynövényes kenőccsel bekenem a fájó részeket.Alszok egy keveset.Este további két és fél kilométer vár rám,munkába menetel címén.Így napi teljesítés, 20km fölé került.
2012. július 30., hétfő
2012. július 29., vasárnap
A felkészülés tizenhatodik napja
Reggel lassú ébredés.Kilenc óra után rászántam magam, elinduljak.Fél tíz körül reggelit vettem a közeli boltban.Kilépve Mártával találkoztam,régen eltávozott barátom nővérével.Boldog névnapot,kívántam neki.Eszembe jutott,hogy egykori barátom az akkori lakóhelyünkhöz közeli Hősök Erdejében megjelölt egy fát.A neve kezdőbetűit véste a dőlt törzsű fába.Márta nagyon örült ennek az emléknek.Minden emlék érdekli az elhunyt öccsével kapcsolatban.Márta szerencsés utat kíván.Gyorsan utamra indulok.Jól haladok.Három kilométernél a Johanna Cukrászdára pillantok.Zoli cukrász valahol a háza hátsó részében lehet.Az idő rekkenően meleg.A körforgalomnál egy Audi enged el udvariasan.Intek neki,hogy köszönöm.Jól haladok hamar elérem a szivattyútelep négy és fél kilométeres távját-. Leülök megeszem a három zsömlét és a kefirt.Gyorsan megyek tovább.Mellettem a Tisza gát tetején biciklisek haladnak el,a Körös torokra igyekeznek.Az út a gát tetején nagyon egyhangú.A hét kilométer felé az egykori garabonciás diákokon gondolkodom.A távolból vijjogó hang szól.felettem.Sólyom vagy vércse lehet zsákmányt keres.Különös,hogy pont akkor tette a tiszteletét,amikor a garabonciásokról töprengtem.Gyorsan a Szentes-Csongrád közötti Tisza hídon találom magam.A Tisza gyönyörű,és lenyűgöző,mint mindig.Gondolatban tiszteletemet fejezem ki irányában.A panoráma a hídról fenséges.Gyönyörű zöld a víz.Tovább haladok leérve a hídról jobbra fordulok.Van még egy kilométerem.Elérem a vasúti töltést.Jobbra a vasúti híd.Egykor 1919-ben itt állították meg a magyar csapatok az előrenyomuló román betolakodó haderőt.Egy kis emlékmű állít ennek emléket.A a töltésen túl a kisréti gátőrház után a kerékpárutat lezáró felnyitott sorompójánál van a kilenc kilométer.Leülök a sorompó tövében.Ezalatt kerékpárosok haladnak el előttem Szentes irányából a Kőrös toroki strand felé tartva.Visszafelé semmi különös ugyanazon az úton haladok A gátőr ház után azonban, az információs táblánál, egy idegen kerékpáros szólít meg.Útba igazítom a Kőrös torok felé.Haladok tovább a hídon most is fenséges a látvány.A dzsungel szerű ártéri erdő a folyóval együtt pazar látvány.A ragadozó madár a hét kilométernél ismét jelen van,keresi a zsákmányát.Visszafelé ismét gyorsabb az út.A hátizmaim elmerevednek.A szivattyú telepnél leülök egy kicsit.Egy biciklis közelít.Odaszól-Tovább,tovább Sanyika.Egy munkatársam Marika a gyárból.Ő még nem tudja,nekem viszont illik tudni,hogy néha meg kell állni pihenni,ha nagyobb távolságokat akar gyalog megtenni az ember.Néhány perc pihenés elég.Így jobban is haladok tovább.Szinte villanásnyi idő alatt a cukrászdában találom magam.Zoli cukrász hamar kiszolgál,de meg is a dolgára vasárnapi ebédet készíteni.A teraszon nyalogatom a fagyit egy pimasz kismacska ugrik az ölembe.Nem sokáig van nyugton.Harapdálni kezd,mint egykor a szomszédok Tigris macskája.Leteszem mert egy kissé kellemetlen.Nem érdekli,többször az ölemben találja magát.Hamarosan tovább.Nővéremhez megyek ebédelni..Hamar elszalad ott is az idő.Hazafele semmi különös.Tizennyolc és fél kilométer volt a megtett távolság.
2012. július 28., szombat
A felkészülés tizenötödik napja
Jól indult,és sehogy sem végződött.Délelőtt,biciklivel lemértem a megtenni kívánt távokat.Tizenhat kilométert tekertem.A délelőtt előadások hallgatásával telt.Rászántam magam,elmentem nővéremhez ebédelni.Tőle elindultam a másik irányban.Útközben elszakadt a szandálom tartópántja.Nem szoktam szandálban menni,de most megkíséreltem.Elmentem a két kilométeres távig, és visszafordultam,és hazajöttem,mert vártam a páciensemet. Oda vissza így csak négy kilométer volt.Telefonáltam, nem vette fel.Tudtam,hogy jönni fog,de azt nem, hogy pontosan mikor.Későn került elő.Eltelt az idő, este lett.Kaja sem nagyon volt itthon.Hallgattam, még egy előadást,és gyorsan lefeküdtem.
2012. július 27., péntek
A felkészülés tizennegyedik napja
A reggel jól indul.Fegyelmezetten végzem az ilyenkor szokásos rutinomat.Tempósan jó iramban megyek a munkahelyre.A párás idő,ezúttal is eltüntette az embereket az utcáról.A vasútállomás körül kezdek csak embreket látni.Jó tempóban haladok az Ipartelepi úton,néhányan odaköszönnek.Szépen nyugisan lemegy a nap.Gyors ebéd.Utána gyors iramban haza,a tegnap lábfájdalomnak nyoma sincs.Apró jelek néha azért még néha figyelmeztetnek,hogy lazábban.
Itthon várom Mártát,ahogy két napja a találkozásunkkor megbeszéltük.Három után néhány perccel meg is érkezik.Laci barátom, általam nem ismert életébe kapok betekintést.
Márta régi képeket vesz elő.Olyan történésekről,amikről nekem soha sem volt tudomásom.Gyorsan kiderül a képek alapján, hogy attól függetlenül mindkettőnknek volt egy saját élete A párhuzamos történésekre derül fény Márta beszámolóiból és az én elmondásom összevetésésből.
Ismét régi emlékképek merülnek fel.Jó kis történések kerülnek ismét napvilágra.Amiket már régen elfelejtett az ember.Azaz,hogy mégsem.
Hát még amit nem mond el az ember sosem.Igazi kiskamasz csínyek, és valódi gazemberségek.Afféle igazi gyerekcsínyek,ami alapján igazi barátokká lesznek emberek.Na és a közös harc az igazi gonosz ellen.Mert az is megvolt.Laci barátommal,tudtunkon kívül, az igazi gonosz ellen küzdöttünk.
Hiába nagy különbség van a között,hogy az ember pimasz kis csirkefogó kölyök, vagy valódi tudatos másoknak ártani akaró gonosz jó ésszel megáldott ember.Ezekre derül fény,miközben beszélgetünk.
Azokban az időkben még nem volt sem tévé annyira mint ma,és internet sem.Az emberekkel való történés fontosabb volt,mint bármi más.Repül az idő.Márta emlékezik öccsére.
Már magamban sem gondoltam arra,hogy ez a barátság még valakit érdekel.
Így utólag visszagondolva a mi barátságunk soha meg sem szűnt,csupán különváltak útjaink.Az első barát az ember életében,meghatározó.Emlékszem ahogy utoljára nálunk dolgoztak apjával a lépcsőházban(lambériáztak). Úgy beszélgettünk Lacival, és nevelőapjával,mintha még akkor is barátok lennénk.Mintha csak éppen hazaszaladt volna tőlünk egy percre.Ezt követően egy év leforgása alatt,meghalt Laci édesanyja,és Laci is.
Emlékszem húsz éves voltam.Januárban öltönyben álltam a temetésen.Néztem, ahogy egy élet befejeződik és az urna lekerül a földbe.Először kényszerített megállásra az élet.Szabályos traumaként éli meg az ember, ha elveszít olyan embert, akit barátjaként szeretett, és közelről ismert.Természetesen otthon nem tudtam megbeszélni a dolgot akkor sem senkivel.Akkori barátnőm Margó próbált lelket önteni belém,látva mennyire szét vagyok esve.
Az emlékezés mindezek ellenére jól sikerült.Az ember így utólag felismeri mit kapott a barátjától.Felismeri,hogy mivel lett gazdagabb az élete.Mártával is ezekről próbálok beszélgetni.Ezek az egymásnak adott dolgok, valódi értékekké válnak az idő múlásával.Az ilyen beszélgetésekből derül ki,hogy valójában mennyi értékkel rendelkezik egy emberi élet.
Az egymás felé fordított önzetlen figyelem, megbecsülés és apró történések,mind egy egésszé kezdenek összeállni.Akár egy hatalmas kirakós játék, ahol az ember a valódi képre kíváncsi.Arra a valódi képre amiért a kirakást valójában elkezdte.Így rakjuk ki valójában valahogy a saját életünket is.Kíváncsian várva milyen is lesz az összkép a végén.
Eltelt az idő,Márta elment.Későn van a további távok teljesítéséhez.Elindulok át a boltba.Veszek egy Löwenbrau sört,és Black Jack kávésgolyókat.nekivágok.A régi Kurca hídon átvágok a Veres Péter utcába.Útközben a kávésgolyók elfogynak.A kertvárosi elit részen átvágva az egyik leggazdagabb ház udvarára nyerek bepillantást.Elképesztő gazdagság tárul a szemem elé.Gyorsan megállapítom,magamban, hogy az élet nem ettől lesz boldog,legfeljebb kényelmesebb.Örömmel gyaloglok tovább a pillanatnyi felismeréssel ,fel sem veszem a kilométereket,pedig magamban tudom,hogy nagy utam lesz.A Johanna Cukrászdába visz az utam.Zoli cukrász mester már számított rám.Ismét fagyi.Kiülünk beszélgetünk.A távolság a téma.Zoli örömmel meséli, amit a családdal csavarogtak London városában.Kérdezget az útról ami előttem áll.Közösen summázzuk,hogy néha ki kell mozdulni otthonról,ha jót akar magának az ember.Valahogy Laci barátom is szóba kerül.Kiderült ismerte ős is.Aztán más emberi sorsok is szóba kerülnek.Kiderül sokszor milyen pengeélen táncol az ember az élete során.Mennyire a véletlenen múlik,hogy az ember életben marad avagy Elmesélem neki 1987.es történetemet a nevezetes Pokolgép koncerttel ahol robbanás történt.A szigorú főnökömnek köszönhetem,hogy nem voltam ott.Gyorsan telik az idő ott is.Alig bírom megenni a három gömb fagyit.Átázik a tölcsér amikorra a végére érek.Egy nagymama jön az unokájával fagyizni.Leülnek ők is a teraszon.Az egyszem kismacska ő velük is barátkozni próbál.Nálam már sokszor járt.Aztán Zoli mesterrel próbált játszani,ott is kitelt a becsület.Éppen végzek a fagyival.Zoli megjegyzi,hogy amióta ott vagyok jönnek a vevők.Kezd összefüggést látni.
Egy család érkezett közben.Egy kis mikrobusznyi ember akar hirtelen fagyit.Tovább indulok.A régi szivattyútelep felé veszem az utam,ahol a házamtól megvan a négy és fél kilóméter.Ideális az idő a nap süt,felhők az égen,kellemes szél fúj.A tágas tér a szabadság érzését kelti bennem.Jó az autó,és a kerékpár is,de a gyaloglás valami egészen más.
Élmény,állapot, és cselekvés is egyszerre,amellett,hogy testmozgásnak sem utolsó főleg nagy távolságokon.A 451 számú főút körforgalmához érek.Gyorsan átmegyek a túloldali kerékpárútra.Drága Krisztával sétáltunk ezen úton,mindannyiszor eszembe jut amikor ott járok.Hiba az idő múlásával szentimentálissá válnak, még a Garabonciások is.
Gyorsan elérem a strand feljárót.Balra pillantok.Messzebb, látom a gátőr házat.Annak közelében is voltak szép emlékek, de arról,majd máskor.A tér itt is kinyílik a gát rajta a kerékpárút,és mellette a főút a száguldó autókkal.Bal oldalt, az ártéri erő kusza borostyánnal befutott rengetege valami reményteljes öszképpé áll össze.Esteledik,a nap fényei úgy vetülnek a tájnak,mintha valami csodás nap ért volna véget.Valóban csodás nap is volt,csak egy kicsit lassítani kellett hozzá.Mondjuk, gyalogolni jó néhányt kilométert.A szivattyútelep vonalába érve teljesül a táv.Leülök.Szemlélem a távolságot,a tájat,és az esteledő nap fényeit.Figyelem ahogy az autók száguldanak előttem az aszfaltcsíkon.Csak szemlélődöm,afféle félmeditációs állapotban,talán kontemplálva ülök ott.Eszembe jut a sör a hátizsákomban.Az oroszlánfőzetet szép lassan iszogatom.Amint elfogy a dobozt visszateszem a hátizsákba,Indulok a testem idegenként viselkedik.Ólmos és idegenszerű,mintha nem is az enyém lenne,hanem kölcsönbe kaptam volna az élettől.Szemlélődöm menet közben is,hamar egy békés tudatállapotban találom magam.A tér látványa a szabadság érzésével tölt el ismét.Az esti napsugarak képeslapszerűvé teszik a tájat.Hamar elhatározásra jutok,hogy a hosszabb úton megyek haza.Biciklisek haladnak el mellettem.Az egyik megáll, és fényképezi a közeli épen maradt kis napraforgó táblát.Utána már semmi különös csak a megszokott rutin visz tovább.Valamiért neki iramodom.Megyek, mintha üldöznének.Két és fél óra alatt haza is érek.A napi kitűzött táv teljesült,úgy gondolom még talán több is lett.Fáradtságnak lábfájdalomnak nyoma sincs.némi nehézkes érzet jelzi,hogy mozgalmas volt a nap.
Itthon várom Mártát,ahogy két napja a találkozásunkkor megbeszéltük.Három után néhány perccel meg is érkezik.Laci barátom, általam nem ismert életébe kapok betekintést.
Márta régi képeket vesz elő.Olyan történésekről,amikről nekem soha sem volt tudomásom.Gyorsan kiderül a képek alapján, hogy attól függetlenül mindkettőnknek volt egy saját élete A párhuzamos történésekre derül fény Márta beszámolóiból és az én elmondásom összevetésésből.
Ismét régi emlékképek merülnek fel.Jó kis történések kerülnek ismét napvilágra.Amiket már régen elfelejtett az ember.Azaz,hogy mégsem.
Hát még amit nem mond el az ember sosem.Igazi kiskamasz csínyek, és valódi gazemberségek.Afféle igazi gyerekcsínyek,ami alapján igazi barátokká lesznek emberek.Na és a közös harc az igazi gonosz ellen.Mert az is megvolt.Laci barátommal,tudtunkon kívül, az igazi gonosz ellen küzdöttünk.
Hiába nagy különbség van a között,hogy az ember pimasz kis csirkefogó kölyök, vagy valódi tudatos másoknak ártani akaró gonosz jó ésszel megáldott ember.Ezekre derül fény,miközben beszélgetünk.
Azokban az időkben még nem volt sem tévé annyira mint ma,és internet sem.Az emberekkel való történés fontosabb volt,mint bármi más.Repül az idő.Márta emlékezik öccsére.
Már magamban sem gondoltam arra,hogy ez a barátság még valakit érdekel.
Így utólag visszagondolva a mi barátságunk soha meg sem szűnt,csupán különváltak útjaink.Az első barát az ember életében,meghatározó.Emlékszem ahogy utoljára nálunk dolgoztak apjával a lépcsőházban(lambériáztak). Úgy beszélgettünk Lacival, és nevelőapjával,mintha még akkor is barátok lennénk.Mintha csak éppen hazaszaladt volna tőlünk egy percre.Ezt követően egy év leforgása alatt,meghalt Laci édesanyja,és Laci is.
Emlékszem húsz éves voltam.Januárban öltönyben álltam a temetésen.Néztem, ahogy egy élet befejeződik és az urna lekerül a földbe.Először kényszerített megállásra az élet.Szabályos traumaként éli meg az ember, ha elveszít olyan embert, akit barátjaként szeretett, és közelről ismert.Természetesen otthon nem tudtam megbeszélni a dolgot akkor sem senkivel.Akkori barátnőm Margó próbált lelket önteni belém,látva mennyire szét vagyok esve.
Az emlékezés mindezek ellenére jól sikerült.Az ember így utólag felismeri mit kapott a barátjától.Felismeri,hogy mivel lett gazdagabb az élete.Mártával is ezekről próbálok beszélgetni.Ezek az egymásnak adott dolgok, valódi értékekké válnak az idő múlásával.Az ilyen beszélgetésekből derül ki,hogy valójában mennyi értékkel rendelkezik egy emberi élet.
Az egymás felé fordított önzetlen figyelem, megbecsülés és apró történések,mind egy egésszé kezdenek összeállni.Akár egy hatalmas kirakós játék, ahol az ember a valódi képre kíváncsi.Arra a valódi képre amiért a kirakást valójában elkezdte.Így rakjuk ki valójában valahogy a saját életünket is.Kíváncsian várva milyen is lesz az összkép a végén.
Eltelt az idő,Márta elment.Későn van a további távok teljesítéséhez.Elindulok át a boltba.Veszek egy Löwenbrau sört,és Black Jack kávésgolyókat.nekivágok.A régi Kurca hídon átvágok a Veres Péter utcába.Útközben a kávésgolyók elfogynak.A kertvárosi elit részen átvágva az egyik leggazdagabb ház udvarára nyerek bepillantást.Elképesztő gazdagság tárul a szemem elé.Gyorsan megállapítom,magamban, hogy az élet nem ettől lesz boldog,legfeljebb kényelmesebb.Örömmel gyaloglok tovább a pillanatnyi felismeréssel ,fel sem veszem a kilométereket,pedig magamban tudom,hogy nagy utam lesz.A Johanna Cukrászdába visz az utam.Zoli cukrász mester már számított rám.Ismét fagyi.Kiülünk beszélgetünk.A távolság a téma.Zoli örömmel meséli, amit a családdal csavarogtak London városában.Kérdezget az útról ami előttem áll.Közösen summázzuk,hogy néha ki kell mozdulni otthonról,ha jót akar magának az ember.Valahogy Laci barátom is szóba kerül.Kiderült ismerte ős is.Aztán más emberi sorsok is szóba kerülnek.Kiderül sokszor milyen pengeélen táncol az ember az élete során.Mennyire a véletlenen múlik,hogy az ember életben marad avagy Elmesélem neki 1987.es történetemet a nevezetes Pokolgép koncerttel ahol robbanás történt.A szigorú főnökömnek köszönhetem,hogy nem voltam ott.Gyorsan telik az idő ott is.Alig bírom megenni a három gömb fagyit.Átázik a tölcsér amikorra a végére érek.Egy nagymama jön az unokájával fagyizni.Leülnek ők is a teraszon.Az egyszem kismacska ő velük is barátkozni próbál.Nálam már sokszor járt.Aztán Zoli mesterrel próbált játszani,ott is kitelt a becsület.Éppen végzek a fagyival.Zoli megjegyzi,hogy amióta ott vagyok jönnek a vevők.Kezd összefüggést látni.
Egy család érkezett közben.Egy kis mikrobusznyi ember akar hirtelen fagyit.Tovább indulok.A régi szivattyútelep felé veszem az utam,ahol a házamtól megvan a négy és fél kilóméter.Ideális az idő a nap süt,felhők az égen,kellemes szél fúj.A tágas tér a szabadság érzését kelti bennem.Jó az autó,és a kerékpár is,de a gyaloglás valami egészen más.
Élmény,állapot, és cselekvés is egyszerre,amellett,hogy testmozgásnak sem utolsó főleg nagy távolságokon.A 451 számú főút körforgalmához érek.Gyorsan átmegyek a túloldali kerékpárútra.Drága Krisztával sétáltunk ezen úton,mindannyiszor eszembe jut amikor ott járok.Hiba az idő múlásával szentimentálissá válnak, még a Garabonciások is.
Gyorsan elérem a strand feljárót.Balra pillantok.Messzebb, látom a gátőr házat.Annak közelében is voltak szép emlékek, de arról,majd máskor.A tér itt is kinyílik a gát rajta a kerékpárút,és mellette a főút a száguldó autókkal.Bal oldalt, az ártéri erő kusza borostyánnal befutott rengetege valami reményteljes öszképpé áll össze.Esteledik,a nap fényei úgy vetülnek a tájnak,mintha valami csodás nap ért volna véget.Valóban csodás nap is volt,csak egy kicsit lassítani kellett hozzá.Mondjuk, gyalogolni jó néhányt kilométert.A szivattyútelep vonalába érve teljesül a táv.Leülök.Szemlélem a távolságot,a tájat,és az esteledő nap fényeit.Figyelem ahogy az autók száguldanak előttem az aszfaltcsíkon.Csak szemlélődöm,afféle félmeditációs állapotban,talán kontemplálva ülök ott.Eszembe jut a sör a hátizsákomban.Az oroszlánfőzetet szép lassan iszogatom.Amint elfogy a dobozt visszateszem a hátizsákba,Indulok a testem idegenként viselkedik.Ólmos és idegenszerű,mintha nem is az enyém lenne,hanem kölcsönbe kaptam volna az élettől.Szemlélődöm menet közben is,hamar egy békés tudatállapotban találom magam.A tér látványa a szabadság érzésével tölt el ismét.Az esti napsugarak képeslapszerűvé teszik a tájat.Hamar elhatározásra jutok,hogy a hosszabb úton megyek haza.Biciklisek haladnak el mellettem.Az egyik megáll, és fényképezi a közeli épen maradt kis napraforgó táblát.Utána már semmi különös csak a megszokott rutin visz tovább.Valamiért neki iramodom.Megyek, mintha üldöznének.Két és fél óra alatt haza is érek.A napi kitűzött táv teljesült,úgy gondolom még talán több is lett.Fáradtságnak lábfájdalomnak nyoma sincs.némi nehézkes érzet jelzi,hogy mozgalmas volt a nap.
A felkészülés tizenharmadik napja
Álmos esős reggel van.Ismételten alig van ember az utcán.Aki a munkahely felé igyekszik, félig alszik.A munkahelyen látszólag minden nyugodt,de csak látszólag.Reggeli után elszabadul a káosz.A technika ördöge miatt egész műszakban válogatom az alkatrészeket, amit gyártok.Nyugodt vagyok.Eltelik a műszak,a végén minden oké.Ebédelni nem tudok menni,az ebédlőben gyűlés van.A haver után iramodok.Utolérem beszélgetünk.Snack Bár és Borsodi.Telefonhívás.Nővérem hív,menjek beszélgessünk.Útközben elkap a rosszullét.Ugyanúgy fáj a jobb lábam,pont mint két éve amikor az első Gyöngyök útjára kellett volna készülnöm.Alig bírok levánszorogni a Kertvárosba.Szerencsére a kocsmában. mint gyógyítók megbeszéltük ,hogy lehetek jobban.Útközben két kis csaj vetődik az utamba.Sokáig a hátam mögött jönnek.Megelőznek.Nem bírták volna megtenni,ha nem fáj a lábam.Ahogy elérjük a Zolnay Károly utcát az egyik hátranéz.Nyilván, túl sok hülye filmet nézett a tévében.Nővéremnél agonizálok.Beszélek a régi időkről.Időközben unokaöcsém is letéved a nappaliba.Hallgatja mit mesélek.Öcsi elmegy.Közben kezelem magam.Már közben jobban leszek.Fájdalmam olyannyira enyhül,hogy erőre kapok.Kiballagok a lakótelep széléig.Fordulok a som bokornál.Zoli cukrásznál. egy régi ismerőssel futok össze.A srác maszek ablakos,segédje is vele van.Politizálás, és szuper fagyizás.Indulok páciensem lesz.A lábam alig fáj.Úttalan utakon indulok.A régi kis hidat keresem.A Kurca partján bolyongok.A Veres Péter utcában, egy kissé korán mentem le a partra.Meg van a híd.Átmegyek.Gyorsítok.Levágom az egyik saroknál az utat.Régi másik haveromék háza előtt megyek el a Mikecz utcában.A kerítés új.A idős szülök élnek, az egy szem gyermek halott.Eszembe jut Gabi.Gabi, Laci mellett akkoriban az egyik legjobb barátom volt. Emlékképek jönnek.Felvillanások.Gabi tavaly halt meg agyvérzésben.Negyvenhárom volt.Milyen messze is vannak azok évek?A Nagy remények, és álmok kora A tíz és tizenkét éves kor,amikor elkezd kinyílni a világ.Ki gondolná,hogy a Garabonciásoknak is vannak emlékeik.Nemcsak a mostban élnek, hanem időnként a múltban, és a jövőben is.Gyorsan a Jókai ABC hez érek.Veszek egy Sóletet,és némi ételt.Hazaérek.Alig ülök lenni,a páciensem megérekezik.Utána, gyorsan telik az idő.Este lesz.Hamar ágyba kerülök.Ma nem volt csak kb tizenhárom km.A fájdalom és emlékezés napja volt.Az út,sok dolgot megmutatott idáig,és észre sem vettem,hogy felkészülés címén, már valójában 13 napja tart.Vagy talán tartott minden nap,csak észre sem vettem.
2012. július 26., csütörtök
A felkészülés tizenkettedik napja
Álmosan indult a reggel.Reggel alig van ember az utcán.Az eső, mintha az emberek alvási kedvét is meghozta volna.Csak, a vándor garabonciás diákok mászkálnak ilyenkor.Lépdelek, valamiféle álom, és ébrenlét közti állapotban.Egyszer csak egy másik vándor tűnik fel,egy nő.Meglepődöm,hogy ő is gyalogszerrel megy a munkahelyére.A percek valamiféle lassú egykedvűségeben telnek.Ám ekkor a borús égbolton, némi fény szüremlik át,pont úgy mint valami reménysugár.A percek hamar telnek a szürke de már reményteljesebb ég alatt,álmos munkatársak húznak el mellettem.Aztán két nő jön és egy férfi kerékpárral.Viccelődnek.A férfi áthajt a két női kerékpáros között.Újabb sikamlós célzások.Nevetnek.Távolabbról fültanúja vagyok az eseményeknek.Derűs kedvvel sétálok be a vállalathoz.A nap kellemesen telik.Gyors ebéd.Megyek a haver után.Utolérem,beugrik egy sör, a szokásos Borsodi. Hazafelé tartok.Egykori barátom Laci nővére állít meg Márta.Beszélgetni szeretne velem.Megígérem a találkozót, váltunk egy pár szót, és haladok tovább.Utána otthon egy kis pihenés.A szokásos három kilométer.Zoli cukrásznál kötök ki, egy kis beszélgetés a törvény törvénytelenségeiről.Zoli tudtán kívül. afféle lelki tanácsadó.Élete során rendkívül sok emberrel találkozva rálát emberi sorsokra és éltekre.Így van annak. amit mond.Hazaindulok.Gyorsan haladok.Otthon egy kis másfél millió lépés 32 év múlva.Gyorsan este lesz.Ájulásszerű alvás,hamar lesz reggel.
2012. július 25., szerda
A felkészülés tizenegyedik napja
Szokásosan indult a nap,munkahely oda vissza 5 km.Itthon nem találom a helyem,fáradt vagyok nincs kedvem menni.Négy körül elindulok.Bemegyek a közeli Coop boltba Black Jack kávésgolyókat vásárolni.Négy golyó,de elveszi az ember kedvét az édesség evéstől annyira tömény.Unottan megyek végig a Jókai utcán.Olyan semmi sem érdekel üzemmódban.Két kilométert megtéve egy cigány kerékpározik el előttem.Az eső szemerkél.Odaérek a legközelebbi szemetes konténerhez az út jobb oldalán.Hát ott a cigány,rossz kempingkerékpárjára felállva belehajolva a kukában matat.Unottan megyek tovább,kiérek a lakott területről. Az eső bekeményít, aztán elcsendesedik.Leveszem az esőkabátot nagyon fülledtség van.Inkább ázok egy kicsit.Kiérek a csongrádi útra.Csongrád, a legközelebbi város kb. 10 km. A tiszai strand feljáratoz tartok.Hatalmas fák között sétálok a kerékpárút jobb szélén.A feljárónál, ami az ártéri szentesi strandhoz visz senki.Jobbról hirtelen két idősebb hölgy tűnik fel az országút túloldaláról egy bekötő útról, velem ellentétes irányban a város felé haladnak.Elhagyom a turisztikai infó táblát.Még kb fél kilométer.Unom az egészet.Aztán unni is elfelejtem,csak megyek.Elérem az egykori szivattyútelep vonalát.Leülök egy kicsit,megvan a házamtól a 4,5km.A semmiből a gáton egy biciklis közeledik.Ismerősnek túnik.Egy középiskolai osztálytársam Petike.Visszaindulok,hogy meglegyen a fent maradó 4,5 km.Leszáll a kerékpárról a Peti gyerek,és velem tart egy darabon.Kiderül gyógymasszőrnek tanul a szomszéd városban.munkához persze nem füllik a foga,nem az a generáció.Közel harmincéves,hebeg habog nekem,semmit sem változott.Az élete éppen olyan zavaros, és kusza,mint amikor osztálytársak voltunk az esti középiskolában.Elkísér egy darabon.Beszélgetni nem akar,vagy nem tud,fújja a saját dolgait.Udvariasságból meghallgatom.Fő a tapintat.Természetesen nekem se megy mindenkivel olyan könnyen.Az első körforgalomnál, aztán könnyes búcsút intünk egymásnak.Ő jobbra,jómagam jobbra a Kertváros felé.Hamar a Johanna cukihoz érek.Zoli bácsi,két gömb fagyi után kiül velem a teraszra beszélgetni.A világ folyását hallgatom vállalkozói szempontból.Árnyék és némi fény is vetül ránk a szavak hallatán.Új vevő érkezik.Egy szőke német kinézetű szakállas fazon valahonnan a tanyáról.Átadom stafétát és a cukrászmester Zolit jelképesen,és megyek is.Hamar hazaérek,Még tart a Másfél millió lépés.Oberfrank Pál költői narrációját hallgatom, a csodás képek alatt.Egy pillanat alatt vége lesz.Hamar este van.Lefekszem,reggel korán kelek.
2012. július 24., kedd
A felkészülés tizedik napja
A tegnapi napon ismét tizennégy kilométer sikeredett.Munka után barátomat kísértem a helybeli autóbusz pályaudvarra.A szokásos egy Borsodi sör a Snack Bárban,közben beszélgetünk.Sok hasznos apró tanácsot kapok az útra, ami előttem áll.Gyorsan haza a városközpontból, rögtön nyolc kilométer meg is van.Szundítok egy keveset.Indulok tovább,három kilométer oda és vissza.Útközben szél fúj,a kutyák királykodnak és ugatnak, mint nemkívánatos idegent.Macskák alszanak jó néhány helyen a ház előtt.Az idő esőre áll.A kertváros gazdag negyedén ballagok át rutinszerűen.A várostáblát elhagyva egy som bokrot(itteni nevén óna bóna,máshol fosóka) mellet van meg a három kilométer.Meglepő módon ott is egy macska hever,mintha meg lenne dögölve.Ahogy odaérek megmozdul,csak aludt.Álmosan néz rám.-Ki a fene ez a fickó -gondolja.Már megyek is.Gyorsan haladok,haza szeretnék érni a Másfél millió lépés 32 év múlva című filmre az M1 műsorán.Visszafelé a Veres Péter utcán egy csoda tárul a szemem elé.Az utcán egy sárgabarackfa roskadozik a terméstől.Azért is csoda ez,mert errefelé a tavaszi fagy a barackfák virágait teljesen tönkretette.Néhol még a szilvafák virágai is elfagytak.Haladok tovább gyerekek játszanak az utcán.A kertvárosi Kurca hidhoz érek.Nézem vizet és felhőket.Horgászok ülnek békésen a folyócska partján.A Szalai utcán egy egy lány sétáltat egy Rottweilert.a kutya rám se hederít,élvezi korlátok nélküli szabadságot.Gyorsan a Jókai utcai Jézus Szíve katolikus templomhoz érek.Felpillantok a bejárat felé,Jézus glóriával a fején,még a helyén van.Mama második férje, jól megépítette ezt a templomot.Gyorsan végighaladok az utcán.Az ABC előtt átmegyek a túloldalra.Otthon még megy film.Közben vacsorázom.Érzem, egy kicsit túllőttem a célon.Lassabban kell mennem.Az utolsó hat kilométert,egy óra alatt tettem meg.Így eszerint 6 km es tempóban trappoltam végig.Hirtelen alszom el,mint akit leütöttek.Így korán lett reggel.
2012. július 23., hétfő
Idézet utazóknak....
Safieddin
Ardebili, a 8. század híres szufi mestere a következüket mondta:
«Az, aki egyedül utazik az úton, belefullad az a „önkáprázatba".
«Az, aki egyedül utazik az úton, belefullad az a „önkáprázatba".
A felkészülés kilencedik napja
Megtört a jég.Ezzel a nappal sikerült átlépni,a bűvös 10 km-es küszöböt.Késői eszmélés,és kilenc kilométerre tervezett első szakasz.A végén 10,8 km lett belőle egyben.Közben visszafelé a Tisza gátról jövet betértem a Johanna Cukrászda nevű intézménybe.A helyi Bagaméri bácsihoz.Együtt jártunk óvodába,de erre már feltehetőleg Zoli cukrászmester nem emlékszik.Az idő dél körül jár.Minden normálisnak mondható helyen ebédelnek,vagy előrehaladott állapotban van ebéd készítése.Csak fáradt zarándok jelöltek, és egyéb kóbor lelkek zaklatják ilyenkor a becsületes cukrászokat.Zoli mester is krumplisütés mellől jön el, hogy kiszolgáljon.Három gömb fagyit kérek.Élve a lehetősséggel, élvezem az élet apró örömeit.Zoli mint ismerős arcnak ad még egy ráadás gömb fagyit ingyen.Leülünk a teraszon,beszélgetünk.Hamar kiderül,hogy a fiával ketten vannak otthon.A felesége külföldön dolgozik.A lánya Spanyolországban.A végek állapota a munkanélküli, tengődő, minimálbéres sorokat vetít elém.Az emberek többsége. szép lassan elpárolog e tájról a jobb megélhetés reményében.A városvezetés, egyetlen bűne a rendszerváltásnak nevezett színjáték óta, a munkahely teremtés hiánya,miatti elköltözők száma.A város(Szentes) körülbelül 8000 fővel lett egykori önmagához képest.szegényebb.Emlékszem egykor a Kertváros ez a tehetős része olyan ütemben fejlődött,hogy azt találgattuk, vajon mikor ér egyszer majd össze a szomszéd várossal Csongráddal.Aztán mint minden ez is elmúlt.A pénz, és a viszonylagos jólét,a nyolcvanas évekkel elmúlt.Mára legtöbb embernek csak a vegetálás jutott.Ilyesmikről beszélgettünk a cukrászmesterrel. Továbbhaladva az idő mérsékelt lévén ismeretlen kutyák jelezték felém létezésüket.Addig amíg meleg volt az idő észre sem lehetett a létüket venni.Az idő fogytán, ebédre igérkeztem nővéremhez.Nem akarok úgy járni,mint az előző napon,hogy elkések mindenhonnan.Egyben teszem meg a távot a házamig,és nem megyek be hanem tovább nővéremhez.Útközben az SZTK épülete után átérve a Kurcán. Jani barátom ér mögém.Érdeklődik, hogy megy a gyaloglás.Gondolom látja rajtam,hogy jól, nem túl sokat kérdez.Megígérem neki ennek a blognak a linkjét.Gyorsan siet haza a családjához.
Nővéremnél a szülői házban,minden a régi. Gyors ebéd várom a páciensem,mára ígérte,hogy jön a tegnapi baki helyett.Elmegyek anyámhoz az intézetbe.Anyám a szokásos állapotában.Beszélgetünk.Örül,hogy mentem.Tovább sietek.A Spartacus pálya mellett visz el az utam.Valami fogathajtó verseny van,pont úgy mint kissrác koromban.Gondolom, ebből nőtt ki a neves fábiánsebestyéni országos verseny régebben.Mellettem aprró lovak által húzott kis fogat hajt el.A Makai Hídhoz érek.A híd egyik végénél áll a jósnő háza.Egy öreg néni lakott ott egykor,aki látó volt.Konkrét dolgokat tudott mondani a jósoltatóknak,amik rendre beigazolódtak.Ma a ház, felújított formában áll a híd végénél,a fia lakik benne.Felmegyek a hídra amit egy pékről neveztek el.Makai pék, a hidacska másik oldalán bírt régebben egy kis műhellyel.Nézem a Kurcát.A Kurca régi időkben a Kőrös mellékága volt.Hajók közlekedtek rajta.Erdélyből a só így jutott le ebbe a Dél-Alföldi kisvárosba,ami vámházzal is rendelkezett.A só, mint árú akkoriban valamiféle illetékkel tartozott a célállomás vámházának.A vámház helyén ma Termálfürdő található.Nézem a víz fodrozódását.Erős szél van.Jobb-kéz felől villaszerű lakóház.A nap süt,a szél ősziesen fúj.Azt lehetne mondani kellemes kirándulóidő van.Eszembe jut a páciens.Rohamléptekben megyek haza.Otthon nincs semmi a hűtőben.Gyors 4km biciklizés a közeli Lidlbe.A kilencedik napon 14 km sikerült mennem,és még egy kicsit fölötte.Sikerült a második hétre kitűzött távot.a második napon teljesítenem.Este élvezem a pihenést.Gondolom valahol meg lehet érteni.
Nővéremnél a szülői házban,minden a régi. Gyors ebéd várom a páciensem,mára ígérte,hogy jön a tegnapi baki helyett.Elmegyek anyámhoz az intézetbe.Anyám a szokásos állapotában.Beszélgetünk.Örül,hogy mentem.Tovább sietek.A Spartacus pálya mellett visz el az utam.Valami fogathajtó verseny van,pont úgy mint kissrác koromban.Gondolom, ebből nőtt ki a neves fábiánsebestyéni országos verseny régebben.Mellettem aprró lovak által húzott kis fogat hajt el.A Makai Hídhoz érek.A híd egyik végénél áll a jósnő háza.Egy öreg néni lakott ott egykor,aki látó volt.Konkrét dolgokat tudott mondani a jósoltatóknak,amik rendre beigazolódtak.Ma a ház, felújított formában áll a híd végénél,a fia lakik benne.Felmegyek a hídra amit egy pékről neveztek el.Makai pék, a hidacska másik oldalán bírt régebben egy kis műhellyel.Nézem a Kurcát.A Kurca régi időkben a Kőrös mellékága volt.Hajók közlekedtek rajta.Erdélyből a só így jutott le ebbe a Dél-Alföldi kisvárosba,ami vámházzal is rendelkezett.A só, mint árú akkoriban valamiféle illetékkel tartozott a célállomás vámházának.A vámház helyén ma Termálfürdő található.Nézem a víz fodrozódását.Erős szél van.Jobb-kéz felől villaszerű lakóház.A nap süt,a szél ősziesen fúj.Azt lehetne mondani kellemes kirándulóidő van.Eszembe jut a páciens.Rohamléptekben megyek haza.Otthon nincs semmi a hűtőben.Gyors 4km biciklizés a közeli Lidlbe.A kilencedik napon 14 km sikerült mennem,és még egy kicsit fölötte.Sikerült a második hétre kitűzött távot.a második napon teljesítenem.Este élvezem a pihenést.Gondolom valahol meg lehet érteni.
2012. július 22., vasárnap
A felkészülés nyolcadik napja
Nehézkes a reggel.Biciklivel mérem le a hétköznapi útjaimat.Kiderül, egyben nyolc kilométer.Tizenegy után indulok útnak.Kerékpározom, utam végcéljáig.Onnan gyalog vissza a lemért távon tolom a kerékpárt.A Tisza gáton a távolságot szemlélem.Autók özöne,mellettem az úton folyamatosan áramlik.A végpont a gáton, a régi szivattyútelep mellett van.
Nem messze attól a helytől,egykor jó régen kb. 1981 ben, amikor a gát tövét feltöltötték homokkal. egy jót játszottam.Ez a játék, emlékezetes maradt a számomra.Talán az utolsó volt,amire kimondottan emlékezem.Gyerekkori barátommal Rejtő Jenő regényei nyomán, afféle sivatagi légiós történetet adtunk elő saját szórakoztatásunkra.
Nem volt még akkor annyi autó.Csupán, néhány közlekedett arra.Ahogy a légiós képtelen történet abbamaradt olyan volt,mintha valami álomból ébredtem volna.Tudtam,hogy valami végérvényesen véget ért az életemben.Később, ezt az élet igazolta.Azóta sem játszottam olyan önfeledten és olyan jót.Az ember idővel elveszti az önfeledt játék képességét,és felnövekedve a szerelemben is önkéntelenül azt keresi.
Ballagok vissza, mellettem a kerékpár.A strand feljáratánál idegeneket eligazító turisztikai tábla.Megnézem.Rögtön a kiterjedt kerékpárút hálózat mellett,feltűnnek a térkép által feltüntetett kun halmok.Természetesen semmi(vagy nem sok) közük az egykori Kun néphez.A halmok megfigyelhetően periódikusan valamiféle különös szabályossággal ismétlődnek a sík terepen.Eltöprengek.Majd nem messze Csongrád mellett, egy monostor romjának jelzéseire leszek figyelmes a táblán.
Továbbindulok.Visszafelé, szinte semmi történés.Utam a Johanna cukrászda mellett visz el.Hallom, Zoli cukrászt,amint hangosan kismacskákat ajánl egy vásárlónak.Az órára nézek.Nővérem vár születésnapi ebéddel,már látom nem érek oda időre.Szép lassan haladok, közben figyelem mennyivel megyek.Mellettem a biciklin bekapcsolva kilométer óra.Nagyvonalakban 5 km sebességgel megyek.Hazaérek.Pihenek egy keveset.Bekapcsolom a televiziót.A forma 1 riportfilmjeit közvetítik,Még nem kezdődik, az időmérő.Kikapcsolva a tévét, nővéremhez indulok.Szolid ebéd.Nővérem gyorsan megköszönt.
Unokaöcsémet nem tudom,viszont köszönteni,nincs otthon.Az ő születésnapja néhány nappal később van.Eltelik az idő.Egy páciensem telefonál hogy nem vagyok otthon.Elnézést kérek.Magamban érzem az elmúlt napok gyaloglásának eredményét.Lassan szánom el magam az indulásra.Nem sikerült amit elterveztem(kb 8,3 km távot teljesítettem),de örömmel megújulva megyek haza.A szokottnál is többet szemlélődöm.A közeli szecessziós református templom formáit, apró részleteit tanulmányozom.Szinte csak néhány lépés a házam.Otthon csend és nyugalom.Néha, nem is kell több.
Nem messze attól a helytől,egykor jó régen kb. 1981 ben, amikor a gát tövét feltöltötték homokkal. egy jót játszottam.Ez a játék, emlékezetes maradt a számomra.Talán az utolsó volt,amire kimondottan emlékezem.Gyerekkori barátommal Rejtő Jenő regényei nyomán, afféle sivatagi légiós történetet adtunk elő saját szórakoztatásunkra.
Nem volt még akkor annyi autó.Csupán, néhány közlekedett arra.Ahogy a légiós képtelen történet abbamaradt olyan volt,mintha valami álomból ébredtem volna.Tudtam,hogy valami végérvényesen véget ért az életemben.Később, ezt az élet igazolta.Azóta sem játszottam olyan önfeledten és olyan jót.Az ember idővel elveszti az önfeledt játék képességét,és felnövekedve a szerelemben is önkéntelenül azt keresi.
Ballagok vissza, mellettem a kerékpár.A strand feljáratánál idegeneket eligazító turisztikai tábla.Megnézem.Rögtön a kiterjedt kerékpárút hálózat mellett,feltűnnek a térkép által feltüntetett kun halmok.Természetesen semmi(vagy nem sok) közük az egykori Kun néphez.A halmok megfigyelhetően periódikusan valamiféle különös szabályossággal ismétlődnek a sík terepen.Eltöprengek.Majd nem messze Csongrád mellett, egy monostor romjának jelzéseire leszek figyelmes a táblán.
Továbbindulok.Visszafelé, szinte semmi történés.Utam a Johanna cukrászda mellett visz el.Hallom, Zoli cukrászt,amint hangosan kismacskákat ajánl egy vásárlónak.Az órára nézek.Nővérem vár születésnapi ebéddel,már látom nem érek oda időre.Szép lassan haladok, közben figyelem mennyivel megyek.Mellettem a biciklin bekapcsolva kilométer óra.Nagyvonalakban 5 km sebességgel megyek.Hazaérek.Pihenek egy keveset.Bekapcsolom a televiziót.A forma 1 riportfilmjeit közvetítik,Még nem kezdődik, az időmérő.Kikapcsolva a tévét, nővéremhez indulok.Szolid ebéd.Nővérem gyorsan megköszönt.
Unokaöcsémet nem tudom,viszont köszönteni,nincs otthon.Az ő születésnapja néhány nappal később van.Eltelik az idő.Egy páciensem telefonál hogy nem vagyok otthon.Elnézést kérek.Magamban érzem az elmúlt napok gyaloglásának eredményét.Lassan szánom el magam az indulásra.Nem sikerült amit elterveztem(kb 8,3 km távot teljesítettem),de örömmel megújulva megyek haza.A szokottnál is többet szemlélődöm.A közeli szecessziós református templom formáit, apró részleteit tanulmányozom.Szinte csak néhány lépés a házam.Otthon csend és nyugalom.Néha, nem is kell több.
2012. július 21., szombat
A felkészülés hetedik napja
Ismét nehéz indulás.Ismét város.A Bábel könyvesboltban kedvesek.Nagyon örülök,a friss 2011-es térképnek,rendkívül pontos
.Irány a Sanyi pékség.Egy csinos kis csaj szolgál ki.Egy közeli padon reggelizem, a városi sportcsarnok mellett, közben a térképet nézegetem.
Hazafelé lelkesen, nagy tempóban megyek.Otthon kevés pihenés, irány a melóhely.Így oda vissza, 9 kilométer felett sikerül napi edzéstávot teljesíteni.Este a fönök szól (haverok vagyunk)-Arany péntek van,este sör Felsőpárti Söröző nevű műintézményben.-Oké.-válaszolom.Munka végeztével keményen nyomom a távot.A 29 perc alatti távot a kapumig, egy különleges technika segítségével,22 perc alatt teszem meg.Az időt figyelem.A sörözőhöz, 23 perc alatt érek.Bent óriási hangulat.Hűvös babaszépség adja a két korsó aranyászokot,korsónként 150 forintért,elvégre arany péntek vagyon.Óriási a hangzavar,megy a tuc tuc diszkó zene.Emberek mindenütt.Kimegyünk a kerthelyiségbe.A főnök Imi, és jómagam dumálunk.Hátunk mögött, kapatos lányok nyerítenek.Imi berág rájuk.Szerencsére abbahagyják maguktól.Cseuz Laci bácsiról is beszélgetünk.Azon töprengünk vajon elindult-e már London felé.Ismerős érkezik.Szercsére nem vesz észre bennünket,pedig alig pár méterre ül tőlünk.Nem úsznánk meg,bónusz sör nélkül.Hamar iszunk még egy korsóval és mindenki megy a dolgára.Közel lakom gyorsan hazaérek.Otthon semmi különös.Egy kis netezés,és hamar aludni térek.
.Irány a Sanyi pékség.Egy csinos kis csaj szolgál ki.Egy közeli padon reggelizem, a városi sportcsarnok mellett, közben a térképet nézegetem.
Hazafelé lelkesen, nagy tempóban megyek.Otthon kevés pihenés, irány a melóhely.Így oda vissza, 9 kilométer felett sikerül napi edzéstávot teljesíteni.Este a fönök szól (haverok vagyunk)-Arany péntek van,este sör Felsőpárti Söröző nevű műintézményben.-Oké.-válaszolom.Munka végeztével keményen nyomom a távot.A 29 perc alatti távot a kapumig, egy különleges technika segítségével,22 perc alatt teszem meg.Az időt figyelem.A sörözőhöz, 23 perc alatt érek.Bent óriási hangulat.Hűvös babaszépség adja a két korsó aranyászokot,korsónként 150 forintért,elvégre arany péntek vagyon.Óriási a hangzavar,megy a tuc tuc diszkó zene.Emberek mindenütt.Kimegyünk a kerthelyiségbe.A főnök Imi, és jómagam dumálunk.Hátunk mögött, kapatos lányok nyerítenek.Imi berág rájuk.Szerencsére abbahagyják maguktól.Cseuz Laci bácsiról is beszélgetünk.Azon töprengünk vajon elindult-e már London felé.Ismerős érkezik.Szercsére nem vesz észre bennünket,pedig alig pár méterre ül tőlünk.Nem úsznánk meg,bónusz sör nélkül.Hamar iszunk még egy korsóval és mindenki megy a dolgára.Közel lakom gyorsan hazaérek.Otthon semmi különös.Egy kis netezés,és hamar aludni térek.
2012. július 20., péntek
2012. július 19., csütörtök
A felkészülés hatodik napja
Nehezen indult a nap.Fáradt vagyok.Üldögélek a számítógép előtt,eltelik az idő.Egy könnyed két kilométer azért munka előtt belefér.
Útközben ismét figyelem a közvetlen környezetemet.Ennek ellenére a két kilométeres táv végpontjára összpontosítok.Az általam feltételezett dinasztikus házhoz indulok.Sípos Béla bácsiék laknak benne.A családom apai ágon az 1778 körül költözött ide Jászberény városából(akkortájt tudomásom szerint,csak a Jász, és Székely embereknek volt szabad költözködési joga). Béla bácsiék háza lehet az, egykori népszámlálási adatokban az a dinasztikus ház amit mint lakhelyet megtaláltam családfa kutatásom során.Elérve odáig különös gondolatom támad,meg kell érintem a ház falát.Ez lehet az - gondolom.Az egykori levéltári nyilvántartás nem tud pontosan számot adni, merre volt az egykori Újj utca.1326.számú ház, ahol egykor a család lakott.Szépapám a korabeli 1869.évi népszámlálás szerint, éppen katonai szolgálatát tölti az időtájt,mikor a lakosokat összeírják.Visszafele a háztól,több számomra nevezetes helyszín is található.A sarkon a Vörösmarty és Rákóczi utca kereszteződésénél van nagymamám egykori szatócs boltja Rákóczi u.68..A mama 1934-1953 között volt maszek vegyes árú kereskedő.Jelenleg vegyiárú bolt,így növényvédő szereket árulnak benne.Első osztályos koromban még Éliker Vegyesboltként működött.Egy kissé távolabb a Csengettyűs Iskola, ahol az általános iskola első osztályába jártam.Az egykori Deák Ferenc Általános Iskola kihelyezett alsó tagozata, ma a Máltai Szeretet Szolgálat ruhaelosztó helye.Egykor még az iskola nevét jelentő csengettyűt is volt szerencsém hallani,amikor Erzsi néni az iskola mindenese, a szünetekben megszólaltatta.Ki emlékszik már arra,hogy a szenes vaskályhán pirítottuk ropogóssá újra a tízórai kifliket?
Régi szép idők.Hát olyan nincs,csak a fakuló emlékképek az ember emlékezetében.Ezt követően gyors séta a Vörösmarty utcán, az elegáns szecessziós református templomig.Utána már hamar otthon vagyok.
Otthon rövidesen sms,mehetek a megrendelt térképért.Munka előtt nem aktuális,mert kevés az idő.Gyalogszerrel azért egy kicsit tovább tart a központig az út.Gyorsan át a közeli Coop boltba.Sietve összepakolok,irány a munkahely.Lassan haladok.Érzem ólmosak a tagjaim.Azért beérek 29 perc alatt.A csúcsom 24 perc,2,55 kilométeren.A munkahelyen nyugodt a légkör.Hazafelé ismét lassan haladok.Ismét 29 perc a táv.Meg kell tanulnom azt,hogy az út diktál.Nem az ember az útnak.
Azért a heti tervezett terhelés, ma is megvolt.A hét kilométer napi adagja, így fáradtan is teljesült.
Útközben ismét figyelem a közvetlen környezetemet.Ennek ellenére a két kilométeres táv végpontjára összpontosítok.Az általam feltételezett dinasztikus házhoz indulok.Sípos Béla bácsiék laknak benne.A családom apai ágon az 1778 körül költözött ide Jászberény városából(akkortájt tudomásom szerint,csak a Jász, és Székely embereknek volt szabad költözködési joga). Béla bácsiék háza lehet az, egykori népszámlálási adatokban az a dinasztikus ház amit mint lakhelyet megtaláltam családfa kutatásom során.Elérve odáig különös gondolatom támad,meg kell érintem a ház falát.Ez lehet az - gondolom.Az egykori levéltári nyilvántartás nem tud pontosan számot adni, merre volt az egykori Újj utca.1326.számú ház, ahol egykor a család lakott.Szépapám a korabeli 1869.évi népszámlálás szerint, éppen katonai szolgálatát tölti az időtájt,mikor a lakosokat összeírják.Visszafele a háztól,több számomra nevezetes helyszín is található.A sarkon a Vörösmarty és Rákóczi utca kereszteződésénél van nagymamám egykori szatócs boltja Rákóczi u.68..A mama 1934-1953 között volt maszek vegyes árú kereskedő.Jelenleg vegyiárú bolt,így növényvédő szereket árulnak benne.Első osztályos koromban még Éliker Vegyesboltként működött.Egy kissé távolabb a Csengettyűs Iskola, ahol az általános iskola első osztályába jártam.Az egykori Deák Ferenc Általános Iskola kihelyezett alsó tagozata, ma a Máltai Szeretet Szolgálat ruhaelosztó helye.Egykor még az iskola nevét jelentő csengettyűt is volt szerencsém hallani,amikor Erzsi néni az iskola mindenese, a szünetekben megszólaltatta.Ki emlékszik már arra,hogy a szenes vaskályhán pirítottuk ropogóssá újra a tízórai kifliket?
Régi szép idők.Hát olyan nincs,csak a fakuló emlékképek az ember emlékezetében.Ezt követően gyors séta a Vörösmarty utcán, az elegáns szecessziós református templomig.Utána már hamar otthon vagyok.
Otthon rövidesen sms,mehetek a megrendelt térképért.Munka előtt nem aktuális,mert kevés az idő.Gyalogszerrel azért egy kicsit tovább tart a központig az út.Gyorsan át a közeli Coop boltba.Sietve összepakolok,irány a munkahely.Lassan haladok.Érzem ólmosak a tagjaim.Azért beérek 29 perc alatt.A csúcsom 24 perc,2,55 kilométeren.A munkahelyen nyugodt a légkör.Hazafelé ismét lassan haladok.Ismét 29 perc a táv.Meg kell tanulnom azt,hogy az út diktál.Nem az ember az útnak.
Azért a heti tervezett terhelés, ma is megvolt.A hét kilométer napi adagja, így fáradtan is teljesült.
A felkészülés ötödik napja
Rögtön ahogy kiléptem a kapun,egykori mesterem Endre jutott az eszembe,arról,hogy mit mondott a gyaloglásról.Alkalmaztam a tőle hallottakat.Aztán azt jutott eszembe felesleges.Régen más úton járok,mint amit a pn irányzatban tanultam.Ennek ellenére hálával gondoltam egykori mestereimre, az elsőtől, az utolsóig.Így indultam a városközpontba.Aztán, ahogy lenni szokott az út a jelenbe hozott vissza.
Sok apró dolog ötlik így az ember szemébe.A gyaloglás így válhat villanásnyi észlelések sorozatává.Egy kavics az út mellett.Egy repedés a járdán.Fák az út mellett,különféle formával, virággal terméssel megáldva.Az emberek az út mellett,útközben.Természetesen azok is akik az utat keresztezik.Valahogy mindennek más jelentősége lesz, amikor gyalogol az ember.Hamar felértem a főtéri könyvesboltba.Természetesen túristatérkép arról a szakaszról, amiről kellett volna, nem volt.
Gyorsan irány a következőbe.Megemlítem az üzletvezetőnek,hogy van olyan térképem otthon,de fontos az új kiadás a sok változás miatt.Sajnos a régi térképpel könnyen el lehet tévedni,mint az 2010 ben tapasztaltam.Például néhány helyen túristajelzések nincsenek kifestve,vagy ahol vannak ott nincs út sehova,mert benőtték a bokrok.Gyors keresés a nyilvántartásban és a raktárban.Szerda lévén,csütörtök este zárás előtt szállítják, így pénteken már kézbe vehetem az áhított térképet.Gyorsan irány haza.Húsz perc a pihenés, irány a délutános műszak.Hazafelé gyorsabban sikerült teljesítenem a távot.Útközben lányok szóltak oda,hogy- Tán ellopták a biciklidet? Örömmel jelentem a bicikli jól van,és pihen a sok használat után. Ismét sikerült napi 9 kilométert gyalogolnom.
Sok apró dolog ötlik így az ember szemébe.A gyaloglás így válhat villanásnyi észlelések sorozatává.Egy kavics az út mellett.Egy repedés a járdán.Fák az út mellett,különféle formával, virággal terméssel megáldva.Az emberek az út mellett,útközben.Természetesen azok is akik az utat keresztezik.Valahogy mindennek más jelentősége lesz, amikor gyalogol az ember.Hamar felértem a főtéri könyvesboltba.Természetesen túristatérkép arról a szakaszról, amiről kellett volna, nem volt.
Gyorsan irány a következőbe.Megemlítem az üzletvezetőnek,hogy van olyan térképem otthon,de fontos az új kiadás a sok változás miatt.Sajnos a régi térképpel könnyen el lehet tévedni,mint az 2010 ben tapasztaltam.Például néhány helyen túristajelzések nincsenek kifestve,vagy ahol vannak ott nincs út sehova,mert benőtték a bokrok.Gyors keresés a nyilvántartásban és a raktárban.Szerda lévén,csütörtök este zárás előtt szállítják, így pénteken már kézbe vehetem az áhított térképet.Gyorsan irány haza.Húsz perc a pihenés, irány a délutános műszak.Hazafelé gyorsabban sikerült teljesítenem a távot.Útközben lányok szóltak oda,hogy- Tán ellopták a biciklidet? Örömmel jelentem a bicikli jól van,és pihen a sok használat után. Ismét sikerült napi 9 kilométert gyalogolnom.
2012. július 18., szerda
A felkészülés negyedik napja
Apró jelek.Apró észleléspillanatok fogadtak ismét az úton.Az út lényegében a munkahelyemig levő 2,5 km távot takarja.
Visszatérve apró észleléspillanatokhoz, sokszor megtéve ugyanazt a távolságot, az emberi figyelem,mindig, újabb, és újabb részletekkel gazdagítja a tárházát azaz elkalandozik mert így szórakoztatja magát..Az utcában,sok más szentesi utcával,és hellyel ellentétben megmaradt a gyümölcstermés nagy része.Az út során megfigyelhető a szilva különféle termésmennyisége és mérete.Nem sikerült rádöbbennem,hogy az egyik ház előtt mitől olyan csodálatosan szép a szilva termés mérete.Azok a gondosan metszett fák az összes fa közül mitől hoztak olyan csodálatosan különleges termést, a többi az utcán található fával szemben.Locsolás nyomai, a fák tövénél nem láthatóak.Így további töprengésre ad okot a gyönyörű termés.
Továbbhaladva az út élményszegénynek mondható,mégis minden nap más.Az úton alig találkoztam emberrel.A vidékről bejárók gyaloglói, valamiért nem jöttek.Közel a céghez ahol dolgozom, csupán a megszokott kerékpáros társaság tekert el mellettem a kerékpár úton.Hazafelé egy munkatársnőmet kísértem fel a városközpontba az autóbusz pályaudvarig,hogy meglegyen a napi kilométerem.
Természetesen már össze is jöttünk, mások szerint.Ilyen marhaságokon jót mosolygok.Az ok amiért felkísértem, mert molesztálni próbálták az előző napon.Így a hasznos a kellemessel társulva gondoltam felkísérem.Sosem gondoltam,hogy valamiféle ilyen szerepet is majd szán nekem az élet,de a kellemes a hasznossal társulva kézenfekvőnek látszott.
A városból hazafele erőltetett menetben jöttem, valamiért egyre keményebb tempóban.A megtett táv hazaérve 7,5 kilóméteresre sikerült,plusz még munkahelyen szaladgálással eltölt időt nem is számolva munkavégzés közben.Elégedetten lazultam el otthon,hogy az első hétre tervezett napi 7 km edzési mennyiséget le sikerült tudnom.A kondim egyre javul.Az utóbbi évek punnyadását sikerült valamelyest kihevernem.Szokták azt mondani, negyvenen túl minden nap ajándék.Ez valóban így van.Most hogy minden nap gyaloglok, azért kiderült valamit tenni is lehet,hogy az ajándék valóban ajándék lehessen.
Visszatérve apró észleléspillanatokhoz, sokszor megtéve ugyanazt a távolságot, az emberi figyelem,mindig, újabb, és újabb részletekkel gazdagítja a tárházát azaz elkalandozik mert így szórakoztatja magát..Az utcában,sok más szentesi utcával,és hellyel ellentétben megmaradt a gyümölcstermés nagy része.Az út során megfigyelhető a szilva különféle termésmennyisége és mérete.Nem sikerült rádöbbennem,hogy az egyik ház előtt mitől olyan csodálatosan szép a szilva termés mérete.Azok a gondosan metszett fák az összes fa közül mitől hoztak olyan csodálatosan különleges termést, a többi az utcán található fával szemben.Locsolás nyomai, a fák tövénél nem láthatóak.Így további töprengésre ad okot a gyönyörű termés.
Továbbhaladva az út élményszegénynek mondható,mégis minden nap más.Az úton alig találkoztam emberrel.A vidékről bejárók gyaloglói, valamiért nem jöttek.Közel a céghez ahol dolgozom, csupán a megszokott kerékpáros társaság tekert el mellettem a kerékpár úton.Hazafelé egy munkatársnőmet kísértem fel a városközpontba az autóbusz pályaudvarig,hogy meglegyen a napi kilométerem.
Természetesen már össze is jöttünk, mások szerint.Ilyen marhaságokon jót mosolygok.Az ok amiért felkísértem, mert molesztálni próbálták az előző napon.Így a hasznos a kellemessel társulva gondoltam felkísérem.Sosem gondoltam,hogy valamiféle ilyen szerepet is majd szán nekem az élet,de a kellemes a hasznossal társulva kézenfekvőnek látszott.
A városból hazafele erőltetett menetben jöttem, valamiért egyre keményebb tempóban.A megtett táv hazaérve 7,5 kilóméteresre sikerült,plusz még munkahelyen szaladgálással eltölt időt nem is számolva munkavégzés közben.Elégedetten lazultam el otthon,hogy az első hétre tervezett napi 7 km edzési mennyiséget le sikerült tudnom.A kondim egyre javul.Az utóbbi évek punnyadását sikerült valamelyest kihevernem.Szokták azt mondani, negyvenen túl minden nap ajándék.Ez valóban így van.Most hogy minden nap gyaloglok, azért kiderült valamit tenni is lehet,hogy az ajándék valóban ajándék lehessen.
2012. július 16., hétfő
A felkészülés harmadik napja
Egyre jobban megy a gyaloglás,és mindemellett egyre jobb közérzet mellett, egyre jobban fáradt vagyok.A harmadik napon, egyre jobban tudok menni.A régen nem igénybe vett izmok kezdenek bejáródni.Úgy alakult,hogy a városban volt dolgom.A város megnevezés nálunk a városközpontot takarja.Nincs rá kézenfekvő magyarázat, hogy miért.A városba, azaz a központba, így tőlem a táv 2km. Oda - vissza 4 km.A munkahely 2,5 km gyalog.Oda vissza 5km.Így napi össztáv 9 kilóméteresre sikeredett.Este hazaérve, igazi ősfáradtság fogott el.Nincs is gondom az alvással.
2012. július 15., vasárnap
A felkészülés második napja
Viszonylag rendben zajlott.Simán teljesítettem a hétre előre irányzott gyaloglási táv mennyiséget.Azt tűztem ki magam elé célként,hogy minden héten hét kilométerrel növelem a terhelést.Már a második napon,szemben az első nap 3,6 os távjával sikerült 7,6 kilométert megtennem.Hazatérve kezdtem érezni a hirtelen terhelés növekedés hatásait.Dolgom akadt, azt már kerékpárral tettem meg. Így még további 7,2 km kerékpározás segített valamiféle előedzettséget összeszedni.Este, nem kellett ringatni,hamar szememre jött az álom.Ismét ,egy kis lépéssel közelebb az úthoz.
2012. július 14., szombat
A felkészülés első napja
Huszonegy napot terveztem a következő zarándokútra felkészülés címén.
Sok apró dolog segített ehhez a döntéshez.
Az egyik az első zarándoklat fáradtsága,a másik pedig Cseuz Laci bácsi egykori tornatanár kerékpáros olimpiai zarándokkal való beszélgetés.
Tegnap, tehát elkezdtem a felkészülést.Túracipő a lábamon,hátizsák a hátamon,sapka a fejemen.Éppen indulni készülök.Csengetnek.Régi ismerősöm, Margit asszony akar beszélni velem.
Hamarosan kiderül egy régi barátomról van szó, akivel felnőttem.Laci, húszéves korában öngyilkos lett.
Nővére Márta keresi egykori emlékeit, öccsével Lacival kapcsolatban.Éppen a velem srégen levő polgári ház hátsó részében laktak valamikor.Márta így Margit asszonyékhoz csengetett be,az egykori lakást szeretné megnézni.Beszélgetnek.Márta emlékeket keres.Hamar kiderül,hogy a szembe szomszéd,azaz én, együtt gyerekeskedtem Lacival és nagy barátok voltunk.Margit asszony arra gondol,hogy jó lenne, ha beszélgetnénk.Márta elmegy.Margit asszony átballag az úton, csenget nálam.Éppen kijövök"harci felszerelésben". Rövid úton megígérem,hogy beszélek Mártával.
Elballagok az első felkészülési távomat teljesíteni.Útközben egy csinos lánnyal találkozom a fiújával látom.Mosolyog.A járdán akadályok, könnyedén kikerülöm őket. Hosszasan időzöm nővéremnél,ahol a hétvégén ebédelni szoktam.
Időnkét eltöprengek azon,hogy vajon miért pont most az út előtt került elő,múltam ez az eltemetett része.Hazaindulok.A kapu közelében Margit asszony vár.Kiderül Márta is ott van.Nem ismerem meg,eltelt harmincegynéhány év. Bejön elbeszélgetünk,de mint mindenki siet.Előkerülnek régi apró kis személyes felvillanások,személyes emlékeim Laciról.Városi legendákat mesélek Laci öngyilkosságáról,hiszen Márta arra kíváncsi leginkább.Elmesélem azt a számomra azt a furcsa tényt,hogy anyám éppen akkor nem akart vásárolni menni,és engem küldött.Az azért is érdekes volt,mert alig engedett vásárolni,mindig ő ment a közeli boltba.Nos éppen akkor 1988.Január.5-én.16.20 körül elindultam a közeli boltba.Ahogy a tízemeletes közelébe értem,láttam hogy előtte egy mentő állt.Éppen akkor ment el a mentő.A közeli tízemeletesből állítólag a hatodik emeletről kiugrott valaki.Még élt amikor elvitte a mentő.Később megtudtam, Laci barátom volt az.Az eset akkor megrázott.Főleg a temetés,ahol Laci nagymamája régi sirató asszonyok módjára jajgatott.Mély fájdalmat éreztem akkor,a szívembe mart az elmúlás érzése.A januári nagy meleg ellenére, ami akkor volt, öltönyben mentem a temetésre.Hirtelen fordult az időjárás,lehűlt a levegő, néhány nagy hópihe szállt a búcsúztatás közben.Az urna, a földbe került.Vele együtt a gyermekkorom nagy része is.Húsz éves voltam akkor.Márta, hasonlóakra volt kíváncsi tőlem.Eltelt az idő.Itt, egyébként is lassan telik, az alföld félfeudális szemléletében.Márta elment.Itt maradtam az emlékeimmel.Az út, így kezdődött.A zarándoknak úgy néz ki tisztáznia kell a múltat,amit magában eltemetett.
Drága Laci, nyugodj békében.
Bennem béke van, nekem a testvérem voltál.Mártát vigasztalom, ahogy erőmtől telik.Menj békében.Gondolom, valami hasonlóért történt az egész.
"Indulj el egy úton,én is egy másikon"
Sok apró dolog segített ehhez a döntéshez.
Az egyik az első zarándoklat fáradtsága,a másik pedig Cseuz Laci bácsi egykori tornatanár kerékpáros olimpiai zarándokkal való beszélgetés.
Tegnap, tehát elkezdtem a felkészülést.Túracipő a lábamon,hátizsák a hátamon,sapka a fejemen.Éppen indulni készülök.Csengetnek.Régi ismerősöm, Margit asszony akar beszélni velem.
Hamarosan kiderül egy régi barátomról van szó, akivel felnőttem.Laci, húszéves korában öngyilkos lett.
Nővére Márta keresi egykori emlékeit, öccsével Lacival kapcsolatban.Éppen a velem srégen levő polgári ház hátsó részében laktak valamikor.Márta így Margit asszonyékhoz csengetett be,az egykori lakást szeretné megnézni.Beszélgetnek.Márta emlékeket keres.Hamar kiderül,hogy a szembe szomszéd,azaz én, együtt gyerekeskedtem Lacival és nagy barátok voltunk.Margit asszony arra gondol,hogy jó lenne, ha beszélgetnénk.Márta elmegy.Margit asszony átballag az úton, csenget nálam.Éppen kijövök"harci felszerelésben". Rövid úton megígérem,hogy beszélek Mártával.
Elballagok az első felkészülési távomat teljesíteni.Útközben egy csinos lánnyal találkozom a fiújával látom.Mosolyog.A járdán akadályok, könnyedén kikerülöm őket. Hosszasan időzöm nővéremnél,ahol a hétvégén ebédelni szoktam.
Időnkét eltöprengek azon,hogy vajon miért pont most az út előtt került elő,múltam ez az eltemetett része.Hazaindulok.A kapu közelében Margit asszony vár.Kiderül Márta is ott van.Nem ismerem meg,eltelt harmincegynéhány év. Bejön elbeszélgetünk,de mint mindenki siet.Előkerülnek régi apró kis személyes felvillanások,személyes emlékeim Laciról.Városi legendákat mesélek Laci öngyilkosságáról,hiszen Márta arra kíváncsi leginkább.Elmesélem azt a számomra azt a furcsa tényt,hogy anyám éppen akkor nem akart vásárolni menni,és engem küldött.Az azért is érdekes volt,mert alig engedett vásárolni,mindig ő ment a közeli boltba.Nos éppen akkor 1988.Január.5-én.16.20 körül elindultam a közeli boltba.Ahogy a tízemeletes közelébe értem,láttam hogy előtte egy mentő állt.Éppen akkor ment el a mentő.A közeli tízemeletesből állítólag a hatodik emeletről kiugrott valaki.Még élt amikor elvitte a mentő.Később megtudtam, Laci barátom volt az.Az eset akkor megrázott.Főleg a temetés,ahol Laci nagymamája régi sirató asszonyok módjára jajgatott.Mély fájdalmat éreztem akkor,a szívembe mart az elmúlás érzése.A januári nagy meleg ellenére, ami akkor volt, öltönyben mentem a temetésre.Hirtelen fordult az időjárás,lehűlt a levegő, néhány nagy hópihe szállt a búcsúztatás közben.Az urna, a földbe került.Vele együtt a gyermekkorom nagy része is.Húsz éves voltam akkor.Márta, hasonlóakra volt kíváncsi tőlem.Eltelt az idő.Itt, egyébként is lassan telik, az alföld félfeudális szemléletében.Márta elment.Itt maradtam az emlékeimmel.Az út, így kezdődött.A zarándoknak úgy néz ki tisztáznia kell a múltat,amit magában eltemetett.
Drága Laci, nyugodj békében.
Bennem béke van, nekem a testvérem voltál.Mártát vigasztalom, ahogy erőmtől telik.Menj békében.Gondolom, valami hasonlóért történt az egész.
"Indulj el egy úton,én is egy másikon"
2012. július 9., hétfő
A mai adag
Így négy héttel az indulás előtt a tegnapi,felderítő út után a biciklim megadta magát.Amúgy is esedékes,volt az éves szerviz,így elballagtam vele az a legközelebbi kerékpáros boltba.Rövid alkudozás után,kiderült délután négyre lesz meg,az életre lehelés.Az első gumi szelepe tőből kiszakadt a tegnapi 23,5 km után.Érdekes hogy simán hazaértem, és semmi gond sem volt.Aztán amikor indultam volna ebédelni nővéremhez,már nem tudtam.Emiatt, kénytelen voltam,tegnap oda vissza kb 3,6km utat gyalogolni.
Ma kb 6,5 km jött össze ügyintézés és szerviz kapcsán.
Közben, összefutottam barátom párjával, és kislányával.
A kislány, szerelmének nevez, és imád.Együtt mentünk a városban található Sanyi pékségbe(nem rólam van elnevezve,mint azzal sokan cinkelnek). A kislány a péksüteményeim, egyik részét jóízűen megette.A közeli Szent Korona cukrászdában kárpótlásul, két gömb fagyit kaptam.Kis "szerelmemet" legyezővel kellett legyeznem így "oroszlán" egója hatalmas elégedettséggel nyugtázta, cselekvő rajongásom.Anyukája folyamatosan mosolygott, lánya rajongásán irányomban.Természetesen, én is.Gyorsan véget ért cukrászdai románcunk,én akár egy elvarázsolt Krúdy hős,elpárologtam,a kerékpár szerviz felé.
A Neuzer trackbikeom, megújult állapotban várt rám.Elégedetten tekertem haza.Otthon a Másfél Millió Lépés 32 év múlva, régi túra műsor kezdő részével várt a tévében.
Ma kb 6,5 km jött össze ügyintézés és szerviz kapcsán.
Közben, összefutottam barátom párjával, és kislányával.
A kislány, szerelmének nevez, és imád.Együtt mentünk a városban található Sanyi pékségbe(nem rólam van elnevezve,mint azzal sokan cinkelnek). A kislány a péksüteményeim, egyik részét jóízűen megette.A közeli Szent Korona cukrászdában kárpótlásul, két gömb fagyit kaptam.Kis "szerelmemet" legyezővel kellett legyeznem így "oroszlán" egója hatalmas elégedettséggel nyugtázta, cselekvő rajongásom.Anyukája folyamatosan mosolygott, lánya rajongásán irányomban.Természetesen, én is.Gyorsan véget ért cukrászdai románcunk,én akár egy elvarázsolt Krúdy hős,elpárologtam,a kerékpár szerviz felé.
A Neuzer trackbikeom, megújult állapotban várt rám.Elégedetten tekertem haza.Otthon a Másfél Millió Lépés 32 év múlva, régi túra műsor kezdő részével várt a tévében.
2012. július 8., vasárnap
A felkészülés útján
A mai napon megkezdtem a tájékozódást a felkészülés ügyében.Hamarosan jókora távokat gyalogolok majd,hogy nehogy meglepetés érjen, az eljövendő zarándoklatokon.
Reggel kerékpárra ültem és Szentes-Csongrád távolságot tűztem ki célul.Kilométeróra bekapcsolva a bringámon,hogy tisztában legyek a távolságokkal.
A Kőrös toroki strandra indultam.Útközben, néhány régi ismerőssel akadtam össze.Ex feleségem keresztapjával,a volt szomszédaimmal,haverom volt feleségével,és egy régi általános iskolás ismerősömmel.
A Tisza hídon, Szentes és Csongrád között kb. 7 kilométerre a házamtól megálltam inni. Gyönyörű a Tisza.Szemlélődve fenséges panoráma hídról.A vad, és vadregényes ártér, régi romantikus ábrándozások, és kóborlásaim színhelye.A vízszint akár a régi szép időkben gyönyörűen alacsony.Továbbhaladva a Csongrád melletti strand felé sok változatosság nincs csak a gát tetején haladó monoton kerékpárút.Jobbról az ősi dzsungelnak tűnő ártéri erdő.Balról a jellegzetes alföldi táj,kiszáradt füves területeivel, gondosan megmunkált szántóföldjeivel.Hamarosan odaérek.Átlagos tempó kb.17-20km óra közt mozog, a rekkenő hőségben.Eltévesztem a lejárót a Kőrös torki strandhoz,az üdülők között találom magam.Nagyon szépen kiépült, amióta nem jártam ott.Egy kicsit olyan vad alföldi riviérának mondanám,ha túlzóan kellene fogalmazni.
http://www.koros-torok.hu/webcam_oldal.php
Hamarosan a büfék, és a nyaralók között, a strandra érkezem.Lezárom a biciklit a lépcsőn a nagy tengerpartra emlékeztető homokos part tárul a szemem elé.Akár régi szép időkben, pont olyan.Lemegyek a lépcsőn a partra,alig birok menni a lábam mintha ólomból lenne, a hirtelen nagy tekerés után.A strandolók közt ballagok.Megmosom az arcom a vízben,kellemes langyos a víz.Visszaballagok,sehol egy ismerős arc.A kerékpárommal kisétálok büfék, és éttermek közül felülök.Meglátom a valódi lejárat közelében a csárdát ahol egykor a haverokkal ettünk.Eszembe jutnak a nagy nevetések.Gyorsan feltekerek a gátra.Hazafelé szemetet szedek útközben, a hátizsákom tele lesz, mindenféle papírral palackkal.A fő sláger szemét a jégkrémes csomagolópapír,a másik az ásványvizes palack,a harmadik pedig a sörös doboz.A második szemetesbe,ami gáton a kerékpárút mellett van belerakom az egészet.A szemetes alján, egy whiskys üveg.Valaki nagyon vállalkozó szelleműnek bizonyult,a nagy meleg ellenére.
A gát oldalát figyelve sok helyen lyukak találhatóak.Útközben zsákmányra leső gólyát,és valamilyen sólyomfélét is sikerült látnom, a lyukak tartalmát vizsgálva.
A gát mellett, néhol még láthatóak, a néhány évvel ezelőtti nagy árvízi támasztóbordák,amit a gátszakadás ellen építettek földből, lelkes mentőcsapatok a.
A gát egykor, sokáig épült.Állítólag a Tisza védelmi rendszere tíz gízehi piramis tömegének megfelelő földből épült.
Hamarosan hazaérek.A Tescó előtt elhaladva,a Hősök Erdejébe veszem az irányt.Tölgyfakérget gyűjtök, gyógyító célokra. Az erdei úton, a régi játszótérre érkezek.Már semmi sem a régi,csupa uniós dolog a régi játszótér helyén.
A Ye-ló söröző előtt érek ki a fák közül a Kertvárosba.A régi Reaál ABC egy haveromé volt, a söröző mellett bezárt.Az egykori lakásunk ahol régen a családommal laktam,nosztalgikus emlékeket ébreszt.
A lakótelep, szép, virágos, rendezett.
Hamarosan, némi tekerés után, hazaérkezem.
Nagy vonalakban 23 és félkilométert sikerült,megtenni kb.1 óra 40 perc alatt.
Megtapasztaltam az utat,ahol majd a felkészülésem kezdődik hamarosan.
A többit,majd az idő dönti el.
Reggel kerékpárra ültem és Szentes-Csongrád távolságot tűztem ki célul.Kilométeróra bekapcsolva a bringámon,hogy tisztában legyek a távolságokkal.
A Kőrös toroki strandra indultam.Útközben, néhány régi ismerőssel akadtam össze.Ex feleségem keresztapjával,a volt szomszédaimmal,haverom volt feleségével,és egy régi általános iskolás ismerősömmel.
A Tisza hídon, Szentes és Csongrád között kb. 7 kilométerre a házamtól megálltam inni. Gyönyörű a Tisza.Szemlélődve fenséges panoráma hídról.A vad, és vadregényes ártér, régi romantikus ábrándozások, és kóborlásaim színhelye.A vízszint akár a régi szép időkben gyönyörűen alacsony.Továbbhaladva a Csongrád melletti strand felé sok változatosság nincs csak a gát tetején haladó monoton kerékpárút.Jobbról az ősi dzsungelnak tűnő ártéri erdő.Balról a jellegzetes alföldi táj,kiszáradt füves területeivel, gondosan megmunkált szántóföldjeivel.Hamarosan odaérek.Átlagos tempó kb.17-20km óra közt mozog, a rekkenő hőségben.Eltévesztem a lejárót a Kőrös torki strandhoz,az üdülők között találom magam.Nagyon szépen kiépült, amióta nem jártam ott.Egy kicsit olyan vad alföldi riviérának mondanám,ha túlzóan kellene fogalmazni.
http://www.koros-torok.hu/webcam_oldal.php
Hamarosan a büfék, és a nyaralók között, a strandra érkezem.Lezárom a biciklit a lépcsőn a nagy tengerpartra emlékeztető homokos part tárul a szemem elé.Akár régi szép időkben, pont olyan.Lemegyek a lépcsőn a partra,alig birok menni a lábam mintha ólomból lenne, a hirtelen nagy tekerés után.A strandolók közt ballagok.Megmosom az arcom a vízben,kellemes langyos a víz.Visszaballagok,sehol egy ismerős arc.A kerékpárommal kisétálok büfék, és éttermek közül felülök.Meglátom a valódi lejárat közelében a csárdát ahol egykor a haverokkal ettünk.Eszembe jutnak a nagy nevetések.Gyorsan feltekerek a gátra.Hazafelé szemetet szedek útközben, a hátizsákom tele lesz, mindenféle papírral palackkal.A fő sláger szemét a jégkrémes csomagolópapír,a másik az ásványvizes palack,a harmadik pedig a sörös doboz.A második szemetesbe,ami gáton a kerékpárút mellett van belerakom az egészet.A szemetes alján, egy whiskys üveg.Valaki nagyon vállalkozó szelleműnek bizonyult,a nagy meleg ellenére.
A gát oldalát figyelve sok helyen lyukak találhatóak.Útközben zsákmányra leső gólyát,és valamilyen sólyomfélét is sikerült látnom, a lyukak tartalmát vizsgálva.
A gát mellett, néhol még láthatóak, a néhány évvel ezelőtti nagy árvízi támasztóbordák,amit a gátszakadás ellen építettek földből, lelkes mentőcsapatok a.
A gát egykor, sokáig épült.Állítólag a Tisza védelmi rendszere tíz gízehi piramis tömegének megfelelő földből épült.
Hamarosan hazaérek.A Tescó előtt elhaladva,a Hősök Erdejébe veszem az irányt.Tölgyfakérget gyűjtök, gyógyító célokra. Az erdei úton, a régi játszótérre érkezek.Már semmi sem a régi,csupa uniós dolog a régi játszótér helyén.
A Ye-ló söröző előtt érek ki a fák közül a Kertvárosba.A régi Reaál ABC egy haveromé volt, a söröző mellett bezárt.Az egykori lakásunk ahol régen a családommal laktam,nosztalgikus emlékeket ébreszt.
A lakótelep, szép, virágos, rendezett.
Hamarosan, némi tekerés után, hazaérkezem.
Nagy vonalakban 23 és félkilométert sikerült,megtenni kb.1 óra 40 perc alatt.
Megtapasztaltam az utat,ahol majd a felkészülésem kezdődik hamarosan.
A többit,majd az idő dönti el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)