A felkészülés tizenharmadik napja

Álmos esős reggel van.Ismételten alig van ember az utcán.Aki a munkahely felé igyekszik, félig alszik.A munkahelyen látszólag minden nyugodt,de csak látszólag.Reggeli után elszabadul a káosz.A technika ördöge miatt egész műszakban válogatom az alkatrészeket, amit gyártok.Nyugodt vagyok.Eltelik a műszak,a végén minden oké.Ebédelni nem tudok menni,az ebédlőben gyűlés van.A haver után iramodok.Utolérem beszélgetünk.Snack Bár és Borsodi.Telefonhívás.Nővérem hív,menjek beszélgessünk.Útközben elkap a rosszullét.Ugyanúgy fáj a jobb lábam,pont mint két éve amikor az első Gyöngyök útjára kellett volna készülnöm.Alig bírok levánszorogni a Kertvárosba.Szerencsére a kocsmában. mint gyógyítók megbeszéltük ,hogy lehetek jobban.Útközben két kis csaj vetődik az utamba.Sokáig a hátam mögött jönnek.Megelőznek.Nem bírták volna megtenni,ha nem fáj a lábam.Ahogy elérjük a Zolnay Károly utcát az egyik hátranéz.Nyilván, túl sok hülye filmet nézett a tévében.Nővéremnél agonizálok.Beszélek a régi időkről.Időközben unokaöcsém is letéved a nappaliba.Hallgatja mit mesélek.Öcsi elmegy.Közben kezelem magam.Már közben jobban leszek.Fájdalmam olyannyira enyhül,hogy erőre kapok.Kiballagok a lakótelep széléig.Fordulok a som bokornál.Zoli cukrásznál. egy régi ismerőssel futok össze.A  srác maszek ablakos,segédje is vele van.Politizálás, és szuper fagyizás.Indulok páciensem lesz.A lábam alig fáj.Úttalan utakon indulok.A régi kis hidat keresem.A Kurca partján bolyongok.A Veres Péter utcában, egy kissé korán mentem le a partra.Meg van a híd.Átmegyek.Gyorsítok.Levágom az egyik saroknál az utat.Régi másik haveromék háza előtt megyek el a Mikecz utcában.A kerítés új.A idős szülök élnek, az egy szem gyermek halott.Eszembe jut Gabi.Gabi, Laci mellett akkoriban az egyik legjobb barátom volt. Emlékképek jönnek.Felvillanások.Gabi tavaly halt meg agyvérzésben.Negyvenhárom volt.Milyen messze is vannak azok évek?A Nagy remények, és álmok kora A tíz és tizenkét éves kor,amikor elkezd kinyílni a világ.Ki gondolná,hogy a Garabonciásoknak is vannak emlékeik.Nemcsak a mostban élnek, hanem időnként a múltban, és a jövőben is.Gyorsan a Jókai ABC hez érek.Veszek egy Sóletet,és némi ételt.Hazaérek.Alig ülök lenni,a páciensem megérekezik.Utána, gyorsan telik az idő.Este lesz.Hamar ágyba kerülök.Ma nem volt csak kb tizenhárom km.A fájdalom és emlékezés napja volt.Az út,sok dolgot megmutatott idáig,és észre sem vettem,hogy felkészülés címén, már valójában 13 napja tart.Vagy talán tartott minden nap,csak észre sem vettem.