A felkészülés tizenkettedik napja

Álmosan indult a reggel.Reggel alig van ember az utcán.Az eső, mintha az emberek alvási kedvét is meghozta volna.Csak, a vándor garabonciás diákok mászkálnak ilyenkor.Lépdelek, valamiféle álom, és ébrenlét közti állapotban.Egyszer csak egy másik vándor tűnik fel,egy nő.Meglepődöm,hogy ő is gyalogszerrel megy a munkahelyére.A percek valamiféle lassú egykedvűségeben telnek.Ám ekkor a borús égbolton,  némi fény szüremlik át,pont úgy mint valami reménysugár.A percek hamar telnek a szürke de már reményteljesebb ég alatt,álmos munkatársak húznak el mellettem.Aztán két nő jön és egy férfi kerékpárral.Viccelődnek.A férfi áthajt a két női kerékpáros között.Újabb sikamlós célzások.Nevetnek.Távolabbról fültanúja vagyok az eseményeknek.Derűs kedvvel sétálok be a vállalathoz.A nap kellemesen telik.Gyors ebéd.Megyek a haver után.Utolérem,beugrik egy sör, a szokásos Borsodi. Hazafelé tartok.Egykori barátom Laci nővére állít meg Márta.Beszélgetni szeretne velem.Megígérem a találkozót, váltunk egy pár szót, és haladok tovább.Utána otthon egy kis pihenés.A szokásos három kilométer.Zoli cukrásznál kötök ki, egy kis beszélgetés a törvény törvénytelenségeiről.Zoli tudtán kívül. afféle lelki tanácsadó.Élete során rendkívül sok emberrel találkozva rálát emberi sorsokra és éltekre.Így van annak. amit mond.Hazaindulok.Gyorsan haladok.Otthon egy kis másfél millió lépés 32 év múlva.Gyorsan este lesz.Ájulásszerű alvás,hamar lesz reggel.