2012. július 29., vasárnap

A felkészülés tizenhatodik napja

Reggel lassú ébredés.Kilenc óra után rászántam magam, elinduljak.Fél tíz körül reggelit vettem a közeli boltban.Kilépve Mártával találkoztam,régen eltávozott barátom nővérével.Boldog névnapot,kívántam neki.Eszembe jutott,hogy egykori barátom az akkori lakóhelyünkhöz közeli Hősök Erdejében megjelölt egy fát.A neve kezdőbetűit véste a dőlt törzsű fába.Márta nagyon örült ennek az emléknek.Minden emlék érdekli az elhunyt öccsével kapcsolatban.Márta szerencsés utat kíván.Gyorsan utamra indulok.Jól haladok.Három kilométernél a Johanna Cukrászdára pillantok.Zoli cukrász valahol a háza hátsó részében lehet.Az idő rekkenően meleg.A körforgalomnál egy Audi enged el udvariasan.Intek neki,hogy köszönöm.Jól haladok hamar elérem a szivattyútelep négy és fél kilométeres távját-. Leülök megeszem a három zsömlét és a kefirt.Gyorsan megyek tovább.Mellettem a Tisza gát tetején biciklisek haladnak el,a Körös torokra igyekeznek.Az út a gát tetején nagyon egyhangú.A hét kilométer felé az egykori garabonciás diákokon gondolkodom.A távolból vijjogó hang szól.felettem.Sólyom vagy vércse lehet zsákmányt keres.Különös,hogy pont akkor tette a tiszteletét,amikor a garabonciásokról töprengtem.Gyorsan a Szentes-Csongrád közötti Tisza hídon találom magam.A Tisza gyönyörű,és lenyűgöző,mint mindig.Gondolatban tiszteletemet fejezem  ki irányában.A panoráma a hídról fenséges.Gyönyörű zöld a víz.Tovább haladok leérve a hídról jobbra fordulok.Van még egy kilométerem.Elérem a vasúti töltést.Jobbra a vasúti híd.Egykor 1919-ben itt állították meg a magyar csapatok az előrenyomuló román betolakodó haderőt.Egy kis emlékmű állít ennek emléket.A a töltésen túl a kisréti gátőrház után a kerékpárutat lezáró felnyitott sorompójánál van a kilenc kilométer.Leülök a sorompó tövében.Ezalatt kerékpárosok haladnak el előttem Szentes irányából a Kőrös toroki strand felé tartva.Visszafelé semmi különös ugyanazon az úton haladok A gátőr ház után azonban, az információs táblánál, egy idegen kerékpáros szólít meg.Útba igazítom a Kőrös torok felé.Haladok tovább a hídon most is fenséges a látvány.A dzsungel szerű ártéri erdő a folyóval együtt pazar látvány.A ragadozó madár a hét kilométernél ismét jelen van,keresi a zsákmányát.Visszafelé ismét gyorsabb az út.A hátizmaim elmerevednek.A szivattyú telepnél  leülök egy kicsit.Egy biciklis közelít.Odaszól-Tovább,tovább Sanyika.Egy munkatársam Marika a gyárból.Ő még nem tudja,nekem viszont illik tudni,hogy néha meg kell állni pihenni,ha nagyobb távolságokat akar gyalog megtenni az ember.Néhány perc pihenés elég.Így jobban is haladok tovább.Szinte villanásnyi idő alatt a cukrászdában találom magam.Zoli cukrász hamar kiszolgál,de meg is a dolgára vasárnapi ebédet készíteni.A teraszon nyalogatom a fagyit egy pimasz kismacska ugrik az ölembe.Nem sokáig van nyugton.Harapdálni kezd,mint egykor a szomszédok Tigris macskája.Leteszem mert egy kissé kellemetlen.Nem érdekli,többször az ölemben találja magát.Hamarosan tovább.Nővéremhez megyek ebédelni..Hamar elszalad ott is az idő.Hazafele semmi különös.Tizennyolc és fél kilométer volt a megtett távolság.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése