Huszonegy napot terveztem a következő zarándokútra felkészülés címén.
Sok apró dolog segített ehhez a döntéshez.
Az egyik az első zarándoklat fáradtsága,a másik pedig Cseuz Laci bácsi egykori tornatanár kerékpáros olimpiai zarándokkal való beszélgetés.
Tegnap, tehát elkezdtem a felkészülést.Túracipő a lábamon,hátizsák a hátamon,sapka a fejemen.Éppen indulni készülök.Csengetnek.Régi ismerősöm, Margit asszony akar beszélni velem.
Hamarosan kiderül egy régi barátomról van szó, akivel felnőttem.Laci, húszéves korában öngyilkos lett.
Nővére Márta keresi egykori emlékeit, öccsével Lacival kapcsolatban.Éppen a velem srégen levő polgári ház hátsó részében laktak valamikor.Márta így Margit asszonyékhoz csengetett be,az egykori lakást szeretné megnézni.Beszélgetnek.Márta emlékeket keres.Hamar kiderül,hogy a szembe szomszéd,azaz én, együtt gyerekeskedtem Lacival és nagy barátok voltunk.Margit asszony arra gondol,hogy jó lenne, ha beszélgetnénk.Márta elmegy.Margit asszony átballag az úton, csenget nálam.Éppen kijövök"harci felszerelésben". Rövid úton megígérem,hogy beszélek Mártával.
Elballagok az első felkészülési távomat teljesíteni.Útközben egy csinos lánnyal találkozom a fiújával látom.Mosolyog.A járdán akadályok, könnyedén kikerülöm őket. Hosszasan időzöm nővéremnél,ahol a hétvégén ebédelni szoktam.
Időnkét eltöprengek azon,hogy vajon miért pont most az út előtt került elő,múltam ez az eltemetett része.Hazaindulok.A kapu közelében Margit asszony vár.Kiderül Márta is ott van.Nem ismerem meg,eltelt harmincegynéhány év. Bejön elbeszélgetünk,de mint mindenki siet.Előkerülnek régi apró kis személyes felvillanások,személyes emlékeim Laciról.Városi legendákat mesélek Laci öngyilkosságáról,hiszen Márta arra kíváncsi leginkább.Elmesélem azt a számomra azt a furcsa tényt,hogy anyám éppen akkor nem akart vásárolni menni,és engem küldött.Az azért is érdekes volt,mert alig engedett vásárolni,mindig ő ment a közeli boltba.Nos éppen akkor 1988.Január.5-én.16.20 körül elindultam a közeli boltba.Ahogy a tízemeletes közelébe értem,láttam hogy előtte egy mentő állt.Éppen akkor ment el a mentő.A közeli tízemeletesből állítólag a hatodik emeletről kiugrott valaki.Még élt amikor elvitte a mentő.Később megtudtam, Laci barátom volt az.Az eset akkor megrázott.Főleg a temetés,ahol Laci nagymamája régi sirató asszonyok módjára jajgatott.Mély fájdalmat éreztem akkor,a szívembe mart az elmúlás érzése.A januári nagy meleg ellenére, ami akkor volt, öltönyben mentem a temetésre.Hirtelen fordult az időjárás,lehűlt a levegő, néhány nagy hópihe szállt a búcsúztatás közben.Az urna, a földbe került.Vele együtt a gyermekkorom nagy része is.Húsz éves voltam akkor.Márta, hasonlóakra volt kíváncsi tőlem.Eltelt az idő.Itt, egyébként is lassan telik, az alföld félfeudális szemléletében.Márta elment.Itt maradtam az emlékeimmel.Az út, így kezdődött.A zarándoknak úgy néz ki tisztáznia kell a múltat,amit magában eltemetett.
Drága Laci, nyugodj békében.
Bennem béke van, nekem a testvérem voltál.Mártát vigasztalom, ahogy erőmtől telik.Menj békében.Gondolom, valami hasonlóért történt az egész.
"Indulj el egy úton,én is egy másikon"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése