Nehézkes a reggel.Biciklivel mérem le a hétköznapi útjaimat.Kiderül, egyben nyolc kilométer.Tizenegy után indulok útnak.Kerékpározom, utam végcéljáig.Onnan gyalog vissza a lemért távon tolom a kerékpárt.A Tisza gáton a távolságot szemlélem.Autók özöne,mellettem az úton folyamatosan áramlik.A végpont a gáton, a régi szivattyútelep mellett van.
Nem messze attól a helytől,egykor jó régen kb. 1981 ben, amikor a gát tövét feltöltötték homokkal. egy jót játszottam.Ez a játék, emlékezetes maradt a számomra.Talán az utolsó volt,amire kimondottan emlékezem.Gyerekkori barátommal Rejtő Jenő regényei nyomán, afféle sivatagi légiós történetet adtunk elő saját szórakoztatásunkra.
Nem volt még akkor annyi autó.Csupán, néhány közlekedett arra.Ahogy a légiós képtelen történet abbamaradt olyan volt,mintha valami álomból ébredtem volna.Tudtam,hogy valami végérvényesen véget ért az életemben.Később, ezt az élet igazolta.Azóta sem játszottam olyan önfeledten és olyan jót.Az ember idővel elveszti az önfeledt játék képességét,és felnövekedve a szerelemben is önkéntelenül azt keresi.
Ballagok vissza, mellettem a kerékpár.A strand feljáratánál idegeneket eligazító turisztikai tábla.Megnézem.Rögtön a kiterjedt kerékpárút hálózat mellett,feltűnnek a térkép által feltüntetett kun halmok.Természetesen semmi(vagy nem sok) közük az egykori Kun néphez.A halmok megfigyelhetően periódikusan valamiféle különös szabályossággal ismétlődnek a sík terepen.Eltöprengek.Majd nem messze Csongrád mellett, egy monostor romjának jelzéseire leszek figyelmes a táblán.
Továbbindulok.Visszafelé, szinte semmi történés.Utam a Johanna cukrászda mellett visz el.Hallom, Zoli cukrászt,amint hangosan kismacskákat ajánl egy vásárlónak.Az órára nézek.Nővérem vár születésnapi ebéddel,már látom nem érek oda időre.Szép lassan haladok, közben figyelem mennyivel megyek.Mellettem a biciklin bekapcsolva kilométer óra.Nagyvonalakban 5 km sebességgel megyek.Hazaérek.Pihenek egy keveset.Bekapcsolom a televiziót.A forma 1 riportfilmjeit közvetítik,Még nem kezdődik, az időmérő.Kikapcsolva a tévét, nővéremhez indulok.Szolid ebéd.Nővérem gyorsan megköszönt.
Unokaöcsémet nem tudom,viszont köszönteni,nincs otthon.Az ő születésnapja néhány nappal később van.Eltelik az idő.Egy páciensem telefonál hogy nem vagyok otthon.Elnézést kérek.Magamban érzem az elmúlt napok gyaloglásának eredményét.Lassan szánom el magam az indulásra.Nem sikerült amit elterveztem(kb 8,3 km távot teljesítettem),de örömmel megújulva megyek haza.A szokottnál is többet szemlélődöm.A közeli szecessziós református templom formáit, apró részleteit tanulmányozom.Szinte csak néhány lépés a házam.Otthon csend és nyugalom.Néha, nem is kell több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése